Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
III. Művelődéstörténet
számadásainak az összesített adatait, bár a vizsgálódás korlátáival eleve tisztában voltunk, hisz ismertük a világválság esztendeiben készült költségvetések takarékos rovatait. A szigetként kiemelt esztendő költségvetési adatai azonban, amelyeket sem a korábbi, sem a későbbi esztendők hasonló adataival egybe nem vetettük, mégis tájékoztatnak bennünket a belső struktúra arányairól és tendenciájáról és ezért párhuzamot is vonhatu'nk közöttük és ugyanezen települések mai költségvetései között. Korántsem azért emeltük ki a déli parti községek költségvetésének néhány rovatát, hogy azoktól számos olyan igény kielégítését kérjük számon, amelyek talán nem is tartoznak e községi költségvetések keretébe. E sajátlagosan az üdülőkultúrához tartozó szolgáltatások ellátása ugyanis 1933-tól kezdve, valóban nem is tartozott e községek hatáskörébe, ezeket később részint az üdülőhelyi bizottságok és a fürdőegyesületi választmányok költségvetései tartalmazták, részint pedig a fürdőket és a strandokat gyakorlatilag üzemeltető tőkés érdekeltségek, részint pedig a magánkezdeményezések fedezték. A 14 partmenti település (Balatonboglár, Balatonlelle, Balatonszemes, Balatomkiliti, Balatonszárszó, Zamárdi, Balatonkeresztúr, Balatonmária, Balatonberény és Balatonszentgyörgy) költségvetési kiadásainak a végösszege 477 591 pengő volt. A fürdőkultúra szolgálatában álló direkt és indirekt költségvetési ágazatok áttekintése a 14 déli parti település esetében magyarázatot nyújt a számunkra a polgári-kori fürdőcivilizáció szerény állami támogatására vonatkozóan. Az összkiadásokhoz viszonyított arányokat szemügyre véve megállapíthattuk, hogy a 14 parti község összköltségvetéséből mindössze csak 9 174 Ft (1,92%) volt a közegészségügyre és az állattenyésztés ügyre fordított kiadások összege. A 15 településből csak 7-ben volt körorvos, illetve magánorvos, állatorvos pedig mindössze csak 3 helyen. A partmenti falvakban 18 bába tevékenykedett. Gyógyszertár csak 4 településen volt (Boglár, Szemes, Siófok és Szentgyörgy). Ivóvizet mindenütt kutak szolgáltatták, artézi kút, csatorna sehol sem volt, vízvezték is mindössze csak Fonyód-Bélatelepen és Siófokon. Jóval kevesebb jutott - nevetségesen kevés! - 6 589 péngő (1,37%) a községek közművelődésére és az egyházak támogatására. A községek közművelődési átlaga 470,64 pengő volt. A hallatlanul szegényes közművelődési kiadások olvastán aligha csodálkozhatunk azon, hogy népkönyvtár csak 4 parti településen működött, állandó mozi is csupán csak kettőben (Siófokon és Balatonszemesen). E tételeknél jelentősebb volt a tanügyi és a testnevelési kiadások nagysága: 35 007 pengő (7,32%), átlagosan azonban ez sem volt több 2 500 pengőnél községenként. Mindez különösképp kevésnek bizonyult, ha figyelembe vesszük, hogy 192 5-ben e 15 parti községben 27 elemi népiskola működött 40 tanítóval, 40 tanteremmel. Egy elemi iskolára jutván 735 Lalkos (734,59) egy tanítóra pedig 495,85, amely a megyei átlagnál kedvezőbbnek volt mondható. A közlekedési kiadások szerény végösszege: a 43 325 pengő (9,07%) sem volt megnyugtató a partmenti települések és az üdülőhelyek fejlesztése tekintetében. Egy-egy tóparti község átlagosan csak 3 094,64 pengőt tudott közlekedésre, útjaira fordítani saját költségvetéséből. A közlekedés kapcsán említhetjük, hogy vasútállomása csak 9 településnek, postája mindössze ix-h-ek volt a déli parton. Piaca is csak ötnek és vására is csak ötnek volt, hajóállomása pedig 4 településnek. Hét településen futott át a partmenti főútvonal, a többit csak megyei és községi utak érintették. 133
