Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
II. Urbanizáció, idegenforgalom
nöke a gyakorlatban kifejlesztette a korábban Bőhm Ferenc által már felvetett derivációs elv alkalmazását. Ennek megfelelően, övcsatornák létrehozásával, ma is korszerű módon, oldotta meg a Sárrét mocsarainak lecsapolását és a Sárvíz szabályozását. Felismerte a Sárvíz-Sió-Kapos vízrendszerének összefüggését. Amikor munkája eredményességét látva a Kapos, majd a Sió völgy rendezésében érdekelt birtokosok is csatlakoztak a Sárvíz szabályozására 1810-ben alakult Nádor-csatorna társulathoz, az egész területre kiterjedő olyan komplex vízszabályozási tervet dolgozott ki, amely messze túlmutatott a pillanatnyi lehetőségeken: egy évszázadra mutatott irányt az utódok munkájához. Az általa elvégzett alapvető munkálatok során Bátától ősiig, Sknontornyától Kaposvárig és Tolnanémeditől Siófokig terjedő területen többszázezer hold, addig nádas-víz és mocsár borította területet tett mezőgazdaságilag használhatóvá. A Sárvíz 175,9 km csatornájának megépítésével 52 350 kát. holdat, a Sió és a Kapos völgyének rendezése során 176 km csatorna építésével 64 500 hold területet, a Sió balatoni szakaszának szabályozásával és a Balaton vízszintjének leszállításával pedig további 20 000 holdnyi területet adott a mezőgazdaságnak. Mindezt kora legegyszerűbb eszközeivel és kézi munkával, de elméletileg ma is elismerésre érdemes technikai színvonalon tette. Az általa végzett lecsapoló és vízrendező munka költsége magyar holdakra vetített átlagban 15 forint 48 krajcár volt. Gazdasági eredményességére jellemző adat annak a társulati tagnak feljegyzett példája, aki 6,5 hold bozótjának kiszárításáért 14 esztendő alatt részletekben összesen 120 forintot fizetett be, s a kiszárítás utáni első esztendőben a bozót helyén először kaszált szénáját egy tételben 140 forintért adta el. Beszédes a rendezési munkák során a Sió medrét a Sárvíz völgyét kísérő dombok lába alatt vezette el s a völgy mélyén fekvő Sárvíz-csatorna belvíz mentesítésében a Sió-csatornát mint övcsatornát hasznosította. Ezzel lehetővé tette a Sárvíz hajózását Székesfehérvárig 500-1000 mázsás uszályokkal, majd a Kapos rendezése során a Kapóson 200 mázsás hajók közlekedését Simontotnyáig. A rendezési munkálatok kapcsán épült malomcsatornája, mely öntöző vízkivételre is alkalmas volt, még napjainkban is áll. Erre azért is érdemes felfigyelni, mert ez a megoldás jellemző volt mérnöki szemléletére. A folyók ágyának eliszapolódását, elmoosarasodását előidéző és a víz szabad lefolyását gátoló vízimalmok, malomgátak lebontása mellett a vízi erő hasznosítását malomcsatornák létrehozásával és a vízimalmok áttelepítésével oldotta meg. Egyedül a Dunántúlon hat, akkoriban úgynevezett „vízosztcval” működő malomosatornát és mintegy 80 vízimalmot létesített. Az általa tervezett vízimalmok nagyteljesítményű, jó hatásfokkal dolgozó vízierőhasznosító berendezések voltak. Némelyik közülük - nem egyszer mint áramfejlesztő telep - a legutóbbi évekig működött. Sajnos a dunántúli vízimalmok az utóbbi két évtizedben végleg leálltak és gyors pusztulásnak indultak. Gépészeti berendezésük eltűnt s már épületeiket is csak nehezen lehet itt-ott megtalálni. Beszédes munkásságának egyik legjelentősebb eredménye volt a Balaton vízszintjének leszállítása 1 m-rel, ezáltal a parti települések biztonságának fokozása mellett a partvonal rendezése is megindult. A bővizű időszakokban a medréből kicsorduló Balaton fölös vízének elvezetésére a feliszapolódott vízimalmokkal elgátolt Sió elégtelen volt. Beszédes 120
