Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
I. Agrártörténet
A BALATON MEZŐGAZDASÁGI ELLÁTÓ ÖVEZETÉNEK TÖRTÉNETI ALAKULÁSA SOMOGYBÁN Király István Kétszeresen örülni kell annak, hogy a siófoki regionális tanácskozáson a főszereplő maga a Balaton. Sem az általános, sem az agrártörtónetírás eddig nem fordított nagyobb figyelmet erre a vidékre. Pedig a Balaton környékének fejlődése nagyon fontos része az egész magyar agrárfejlődésnek. - Másrészt a tanácskozás témái - remélhetően - megfelelően domborítják ki a regionális fejlődés kulcsszerepét az ország történetében. Az egyes vidékek és területek különböző hasznosítása - legyen szó akár specializált ipari, mezőgazdasági, urbanizációs, üdülési hasznosításról, vagy legyen szó arról, hogy a települések a regionális fejlődés következtében egészen átrendeződnek, nagy regionális műszaki létesítmények, miint vasút, közúti hálózat, vízhálózat, energiaszolgáltatási rendszer jörúiek létre, vagy nagy és bonyolult szervezetben kialakul a regionális egészségügy, a kulturális szolgáltatások rendszere, de kialakul az iskoláztatás regionális hierarchiája és még más regionális társadalmi szolgáltatás - mindez csak a történeti fejlődés egy meghatározott és nagyon magas fejlődési fokán jelentkezik. Az eddigi kutatások szerint először a tőkés társadalom történetében az ipari és agrárforradalom időszakában vagy a kelet-európai fejlődés közepette azon folyamatok időszakában, mikor az ipari és agrárforradalomat helyettesítő változások bontakoztak ki. Ennek eredményeként a tőkés társadalom osztálytagozódásának történeti fejlődésével szinkronban és paralell kibontakozik a társadalom regionális tagozódása, és nem kevéssé ennek is köszönhető, hogy pl. a viharsarki vagy a nyírségi paraszt egy sor lényeges jellemzőben egészen más, mint a dunántúli vagy éppen a Balaton környéki. Magyarországon ez az időszak a XIX. század végén és a XX. század elején következik be. A Balaton a XIX. század közepén egészen más szerepet játszott a környék lakosságának életében, mint a XX. század közepén. A mezőgazdasági termelést elsősorban, mint természeti faktor befolyásolta, az északi part hegyes domborzati körülményei között gazdálkodó parasztság árucseréjét télen-nyáron megkönnyítette. A nagy víz egyben széleskörű halászatot engedett meg. A somogyi oldal kiterjedt mocsaras területei pedig mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben egy sajátos, ún. lápi gazdálkodási rendszert tett lehetővé. Ez a megye többi részétől elütő szerep korlátozott és kis hatókörű volt, a közvetlen parton túl már alig hatott. Ha ebben az időszakban jellemezni akarjuk a vidéket, akkor az mondható, hogy a Balaton partja a megyét délről határoló másik nagy víz partjával, a Dráva partjával együtt a megye legfejletlenebb része. A múlt század 8o-as éveiben a megye középső területein, a Tolna és a Baranya megyékkel határos Kapos völgyében lendületes fejlődés indult meg: ott a falu, a mezőgazdaság, az egész agrárélet kivetkőzik rusztikus állapotából. Az addig fontos melegvérű lótartást gyorsan a második helyre szorítja az istállózó szárit
