Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)

II. Urbanizáció, idegenforgalom

hálózatának gerince, igaz még zömmel csak tervekben, tehát papíron. Az ekkor folyó országos szervezésű folyószabályozási munkálatok olyannyira lekötik az erőket, hogy csupán a két főút rendszeres javítását, újjáépítését tudták ellátni, s csaknem három évtizedes munka után sem készült el a Balaton-parttól Nagykanizsáig terjedő útszakasz. 1835-ben Török Miklós megyei másodmérnök, aki Vörös László megyei mérnök mellett főleg útügyekkel foglalkozott, jelentése az alábbi képet adja a „Sió Foktul, Szemes, Szöllös Győrök, Nagy Lak, Marczali, Nemes Vid, Ih. Berény és Zákányon keresztül a Varasdi Véghelyi Katonaság határáig menő Posta útról.. .”13. - Az út a Pest és az Adria közötti összeköttetés egyik, fejlődő iránya lett, de kiépítetlensége akadályozza a forgalom növelhetőségét. Még ekkor is - főúttá nyilvánítása után 30 évvel - épülőfélben van, s a Siófoktól a Zákány alatti megyehatárig tartó 139 km-nyi hosszából csupán 38% fedett kővel, a többi természetes állapotban van. A csupán kővel beterített, vagy igen kis részben a korszerű makadámúinak elkészített szakaszokon gyorsabb és kényelmesebb volt a közlekedés. Száraz időben egy tízmázsás (560 kg), kétmarhás szekér az utat két és fél nap alatt tette meg, a maga korában igen jó teljesítmény 55 km/nap átlagos haladási sebességnek felelt meg.14 Siófoktól Zamárdiig feltöltve, árkolva és vékonyan kővel lett befedve az út; de ezt a szakaszt a parti homok sok helyütt már elborította, s a kocsik inkább az elkészített út mellett jártak. A Siófok-Szemes 'közötti parti szakaszon csupán négy km-es szakasz készült el rendesen. A mellékutak továbbra is természetes állapotban voltak, s ezekre a megye, de az érdekelt birtokosok sem fordítottak gondot, mivel rajtuk postaforgalom egyáltalán, kereskedőforgalom pedig csak elvétve haladt. A Nagybereket megkerülő útból Marcalinál ágazott ki az egyetlen számottevő kereskedőút, amely a berek nyugati szegélyén haladva a Battyán-fenékpusztai rév felé haladt, majd a Zala mellékén északnak fordulva több ágban folytatódott Sopron, Bécs irányába. Ezen a szakaszon jelentős változás akkor következett be, amikor az időszakosan használható híd váltotta fel, s erre fordult Somogy addig Nagykanizsa felé irányuló forgalmának egy része. Somogy csak ekkor, a 40-es években kezdett útjaival intenzívebben foglalkozni, amit elősegített az is, hogy a Helytartótanács hozzájárult a Törökország-Bécs közötti kereskedőút, egy Somogyot is keresztülszelő ágának kiépítéséhez.15

Az erőfeszítések eredményei ellenére a megye közlekedésének egésze - beleértve a Balaton partvidékét is - elmaradt a környező megyékhez képest. Azokban már zömmel a kor színvonalán álló utak mentén nagyforgalmú, élénk útcsomópontok alakultak ki, itt még a megyeszékhely sem tudott magának ilyen rangot kivívni. Az átmenő kereskedőforgalom - ha lehetett - gyenge útjai miatt elkerülte Somogyot, s csupán a régtől fogva jelentős Dráva melléki út megyei ellenpárját, a Nagybereket továbbra is kikerülő balatoni utat nevezhetjük forgalmasnak. A folyamatosan parti út osak a vasútépítés után alakul ki, de a szállításban és a közlekedésben jelentős szerephez osak századunkban jutott, s folyamatos kiépítésére is csak a két világháború között kerül sor.

116