Szabados János festőművész kiállítása, 1977

Apám címfestő műhelyében tanultam meg dolgozni, ott ismertem meg az anyagok, eszközök használatát. A Magyar Iparművészeti Főiskolán Miháltz Pál és Z. Gács György mesterek voltak tanáraim. Kaposváron élek. Nemcsak családi szálak, hanem ennek a Drávától a Balatonig húzódó vidéknek gazdag természeti tájai, múltja és változása köt ide. A somogyi tárlatokon felkínálkozott már a lehetőség, hogy munkáimat bemutathassam, mégis mostani kiállításomat érzem első itthoni-bemutatkozásomnak. Mikor az év elején összeállítottam festményeim katalógusát, magam is meglepődtem milyen sok került el közülük műtermemből. Szakmám örömeit és gondjait újból végigélhettem, mikor munkáim sorsát átgondoltam. Érzékelhettem elismerést, bírálatot, elutasítást és óvatos „hazai» dicséretet egyaránt, az elmúlt másfél évtized alatt. Munkám folyamatosságát ezek, a műtermen kívül zajló megnyilatkozások soha nem befolyásolták. A hatvanas évek végén Derkovits ösztöndíjas voltam. Most érzem igazán, hogy az a három esztendő a főiskolai évek megkésett folytatásaként, milyen fontossá vált számomra. Ekkor tapinthattam ki azoknak az érzelmi kötődéseknek időben mélyen fonódó vonulatát, melyek e tájhoz elődeinket is mindennél erősebben idecövekelték. Van ebben jó adag makacsság, és van csak álmokban megélt de mégis valamennyiünkben kifejeződő derű és bizakodás.