Uherkovich Ákos: A Dél-Dunántúl természettudományos kutatásának eredményei I., 1976

BARANYA NAGYLEPKEFAUNÁJA VI. бт dominancia-% I i}. ábra. Nagyharsány, féaycsapâa: dominancia-eloszlás, et: i%-nál na, óbb; b: i%-nál kisebb dominanciájú fajok (327 faj = 56,27%) A VILLÁNYI-HEGYSÉG RITKÁBB NAGYLEPKE-FAJAI Korscheltellus amaúnus pinkeri Dániel. Első két hazai példányát dr. Varga Zoltán gyűjtötte Máriagyűdön, 1969. IX. 26-án {Gyulai-Uherkovich-Varga, 1974). Bár repülési ideje alatt többízben gyűjtöttem a területen, további példányai azóta sem kerültek elő. Sterrba elongaria Rbr. Igen ritka faj: Kovács (1953, 1956, 1965) csak Budapest, Gödöllő és Pécs környékéről említi. A Villányi-hegységben egyetlen példányát fogta a nagyharsányi fénycsapda (1975. VI. 14). Scopula subpunctaria H. -Sch. Országszerte ritka, csak 3 lelőhelyét említi az irodalom {Kovács, 1965). Az országos fénycsapdahálózat további 3 helyen fogta meg. A Villányi-hegységben június végén, július elején több példánya került elő. Cyclophora pupillaria Hbn. Igen ritka vándorfajunk, a szakirodalom csak 2 hazai lelőhelyét ismerteti: Budapest és Debrecen {Kovács, 1965). A Janus Pannonius Múzeum gyűjteménye őrzi egy kiskorpádi példányát (leg. Nattán M.), 1973-ban Jósvafőn fogta meg Varga Zoltán. A Villányi-hegység területén egyetlen példányát gyűjtöttem: Máriagyűd, Csukma-hegy, 1973. IX. 4. Eupilbecia abbreviata Steph. Kovács (1953, 1958) budapesti és kaposvári előfordulásáról ír, déldunántúli adatait közli Uherkovicb (1972) és GyulaiUherkovich-Varga (1974), Rézbányai (1974) kimutatta Kőszeg melletti előfordulását. A Dráva-síkon gyakori, a Villányi-hegységben csak 4 példánya került elő (Máriagyűd, Csukma-hegy, 1972, III. 21., 1973. HL 26.). Eupitbecia alliaria Stgr. A ritkább Eupihecia-fajok közé tartozik. Kovács (1953, 1956) 7 lelőhelyét adja meg, Jablonkay (1972) a Mátrából, Balogh (1967) a Bükkből, Varga (1962) Jósvafőről említi. A Villányi-hegységben is több példánya került elő (Máriagyűd, Nagyharsány, Szársomlyó, det. Fazekas Imre). Tepbronia sepiaria Hufn. Ritka, kevés helyről ismert faj. Balogh (1967) és Kovács (1953) 7 lelőhelyadata"-ismerteti, Uherkovicb (1972, 1975a, 1976) a Dráva-síkon fogta meg. A Villányi-hegység területén mindössze egyetlen példánya került elő (Nagyharsány, Szársomlyó, 1974. VII. 15., fénycsapda). Discia conspersaria Schiff. Az ország több pontjáról ismerjük, a száraz, köves élőhelyekhez ragaszkodik. Legtöbb lelőhelyéről csak csekély számban került elő {Kovács, 1953; Balogh, 1967; Varga, 1962; Gyulai-Uherkovich-Varga, 1974). A Villányi-hegységben nem ritka, több helyről összesen 17 példánya került elő. Zanclognatha tenuialis Rbl. Első hazai előfordulásáról Gozmány (1970) számolt be. Ujabban a Drávasíikon többfelé fogták, helyenként meglehetősen gyakoú(Uherkovich, 1972, 1975b, 1976; Gyulai-Uherkovich-Varga, 1974). Bár mocsári-mocsárréti faj, sok hasonló ökológiai adottságú-fajjal együtt bekerült 3 példánya a hegység lábánál álló csapdákba (Nagyharsány, 1974. VII. 15., fénycsapda, 1975. V. 31., fénycsapda). Ophiusa algira L, Kovács (1953, 1956) több helyről idézi, Gozmány szerint (1970) legfeljebb az ország délnyugati részén honos. Vándorló példányait magam is többször megfigyeltem Szegeden {Uherkovicb, 1973), Varga (1957) pedig Debrecenben figyelte meg. A Villányi-hegységben és a Mecseken rendszeresen előfordul és nyilvánvalóan honos. Két nemzedéke van, az első V-VL, a második VI-VIII. hónapokban repül, a második nemzedék megszakítás nélkül követi az elsőt. Bár fényérzékenysége - sok Catocalinae-hez hasonlóan - kisebb, mint a többi Noctuidáé, mégis 20-nál több példányát fogtam, zömét Máriagyűdön. Fénycsapda csak egyetlen példányát fogta. Pancbrysia deaurata Esp. Kovács (1953) és Gozmány (1970) 3 helyről idézi: Sümeg, Fót, Budaihegyvidék. Gyulai-Uherkovich-Varga (1974) Jósvafőről említi. Mivel fénykerülő állat - még higanygőzlámpával is nagyon ritkán fogható - igen kevés gyűjtött példánya ismert. A Villányi-hegyság terű- • létén fénycsapdák 1-1 példányát fogták (Máriagyűd, Tenkes-hegy, 1974. V. 23., illetve Nagyharsány, Szársomlyó, 1975. IX. 20). Phyllopbyla obliterata Rmbr, Először Balatonalmádiban fogták meg {Kovács, 1958), Gozmány (1970) már 5 helyről említi. Valamennyi lelőhelyén ritka. Villányi-hegységbeli előfordulását Gyulai-Uherkovich-Varga (1974) adja hírül. A hegység több pontján számos - több, mint 80 - példánya került elő, nagyobb részét személyesen gyűjtöttem Máriagyűdön. Pyrrhia purpurina Schiff. Rendkívül ritka faj, az irodalom 5 lelőhelyét említi {Kovács, 1953; Balogh, 1967). Feltehetően melegkedvelő, tápnövénye a Dictamnus albus (Hruby, 1964). A máriagyűdi fénycsapda 2 példányát fogta (1974. IV. 29., V. 19.).