Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

Ennek a műfajnak legközelebbi rokonai a már említett táncdalok. Gyakran előfordul, hogy egy-egy táncszót előadója ismert tréfás táncdal szövegéből improvizálja, bár a fordítottjára is van példa, amikor 2-2 soros táncszó egy táncdal strófájával kapcsolódik össze. MNGY I. 1872, 316-324. - Kálmány II. 1878, 160-161. - Binder 1928, 143-146. - MNépr. III. 26-27. - Gönczi 1948, 101-106. - Konsza 1957, 463-481. - MNT/III. 345-364. - Ortutay-Katona I. 1970, 649-677. XLIII. 377-394. LAKODALMI SZOKÁSOK LÍRÁJA ÉS EPIKÁJA A lakodalmi szokások színes és sok anyagából csak néhányat adhatunk itt közre egy-egy adatközlőnk anyagaként, amit egy szám alatt tüntettünk fel; közöttük hívogató verseket, amelyet úgy hagytunk meg, ahogy előadójuk el tudta mondani. A szakirodalom hagyománya következtében mi is a lakodalmi szokások anyagánál tüntetjük fel a Somogyban ma már ritkán előforduló Kánai mennyegzőt és Katekizmusi éneket, erről azonban meg kell jegyezni, hogy tájunkon e két vallásos vonatkozású alkotás nem mindig szerepelt lakodalmi „betétként", hanem - mint Buzsákon is - a rózsafüzér-társulat utolsó összejövetelének legkedveltebb énekanyagaként találtuk meg, ami helyénvalóbb. A lakodalmak életfáját, „tüskefáját" főleg az ősi képzetekkel való kapcsolatuk miatt közöltük a főszövegünkben, de közreadjuk a szenyéri lakodalmakon ma is elhangzó szöveget is: „Mózes a pusztába égy rézkígyót mutatott népének. Én is bemutatom az életfafát, amiért magam voltam a Paradicsonkertben. A szépségtü semmit se láttam, a gyönyörüségtü pedig mingyá elájultam. Odajön egy angyal: kérdi tőlem, hát mit keresel te itt alvó gyermek? Un mondtam, hogy ezer a szép fáér jöttem. De hát hogy jöttél ide, mikor nem hoztál sem fűrészt, sem fejszét? Én megfogtam, a tövibü kihúztam, az ékes menyasszonynak pedig ajándékul hoztam. Van ezen körte, alma, magyaró, tetejibe egy nemzeti lobogó, tetejibe egy aranyos bus gerlice, aki mindig azt csevegi aranyos kis szájával, szájon áldás az új házaspárra ..." Ezek után Tislér Antalné (a lakodalmak állandó szereplője) szólt még néhány lakodalmi mozzanatról: „A kokast akkor szoktuk bevinnyi, mikor begyütt a „kuszori''. Mer annak igen sok neve van: kuszori is, pozovics is, hujjancs, vinnyancs is, lófej is. . ." - A továbbiakban megtréfálja a legényeket, majd köszönti az új párt. Most részletesen nem ismertethetjük a „kuszori" szerepét és funkcióit. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy ez a kifejezés vonatkozik a vőfényféle személyre is, és magára a tárgyra is, amit vállon visz. A szabályosan kiformált lófej és nyak - felszalagozott formában - emlékezet óta szerepel a szenyéri lakodalmakban. Véleményünk szerint sokkal többről van szó, mint vőfénybotot helyettesítő dekoratív tárgyról: a vinnyancs-kuszori tárgy is sokkal régibb emlékeket őriz, mint lakodalmi emléktárgyat. Kevés szót ejthetünk itt a somogyi lakodalmak dramatikus szokásairól, amelyek nemcsak a szenyéri, a berzencei „ászlós" lakodalom, a torvaji lagzi szokásaiban lelhetők fel, hanem másutt is. Gyakori szereplője az eseménynek a kaszás halál-jelenet, a nagyétkű koldus, a pap-kántor-temetés, a zsidózás, a molnár-játék, Bene Vendel halála stb. Csak néhány szót ejtünk a régi lakodal398