Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

71. FELSZÁLLOTT A PÁVA Felszállott a páva Vármegyeházára, A szegény raboknak Szabadulására. Várd meg páva, várd më§ Hadd üzenek tőled Apámnak, anyámnak, Szívbéli mátkámnak. Ha én páva volnék, Fojóvizre szállnék Vized vinnék számba A rabok számára. Felszállott a páva Vármegyeházára, Vized visz szájába A rabok számára. Künnyen megüsmered Annak házatáját, Piros rózsa lepi Aranyalma-f áj át. Ha kérdi, hogy vagyok? Mondd mëg beteg vagyok, A soproni rabságban Talán meg is halok. Rácsom alatt fojik Drávának a vize, Fejem felett sivít Annak a szellete. Térdig vagyok vasba, Derékig bilincsbe, Kiapad a szemem A nagy sötétségbe. Rab vagyok, rab vagyok, Térdig vasba vagyok, Kiapad a szemem A nagy hidegségbe. Aranytollú páva Nem találta őket, Le vannak fejelve, El vannak temedvê. Szomorúan szólnak A sopronyi harangok, Mer most temetik el A szegény rabokat. Kiszállott a páva Sopronyi erdőbe, Kiterjesztett szárnnyal Szálltak a börtönbe. Szájj el, szájj el páva, Anyám háza felé, Szójj be az anyámnak, Maga van egyedül. Te szép pávamadár Mondd el az anyámnak, Ne várjon engem haza, Már mëg vagyok halva. Már mëg vagyok halva, El vagyok temedvê, Sopronyi temetőbe Nyugszom és a földbe. Igal (Táska), Csecs perencné, (sz- 192.1) 74