Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

51. HOVA MENTEK HÁROM ÁRVA Hová mentek három árva? Tőlük kérdi Szűz Mária, Hová mentek három árva, Hová mentek három árva? Elmegyünk mi bujdosásra, Édesanyánk sírhalmára. Áj játok mëg három árva, Mondja nekik Szűz Mária. Adok nektek aranyvesszőt, Csapjátok mëg a temetőt, Csapjátok mëg a temetőt. Kelj föl, kelj föl édesanyánk, Nincs, ki gondot visel reánk, Kelj föl, kelj föl édesanyánk, Nincs, ki gondot visel reánk, Mert elszakadt a gyászruhánk. Nem kelhetek édës fiam, Elrothadtak az inaim, Elrothadtak az inaim, Két karjaim, két lábaim, A vérem is elrothadott, A lelkem is elbúcsúzott. Adja oda édesanyám A koporsója kócsát, Hadd zárjam ki koporsóját, Hadd csókojjam kézit, lábát. Tova mëgyën ëgy menyecske, Két orcája ki van festve, Az lësz néktek mostohátok, Aki fejért ad reátok. Vérrel virágzik hátatok, Mikor kényért ad kezedbe, Hull a könnyed köténytökbe. Torvaj, Kottán Józsefné, (sz- 1905) 52. A BUDAI TEMETŐBE A budai temetőbe Öt kis árva sétál benne, Az is azért sétál benne, Édesanyja nyugszik benne. Anyám, anyám, édesanyám! Kelj föl sírodból jó anyám. Nem kelhetek fél fiacskám, Méjre van ásva sírocskám. Van néktek jó mostohátok, Aki gondot visel rátok, Hajatokat megfésüli, Arcotokat bevérezi. Mikor az ebédet főzi, Öt kis árvát kikergeti, Az övéit bevezeti, Az övéit bevezeti. Jertek lányok a pitvarba, Ott sírjuk el az anyánkat, Ott sírjuk el az anyánkat, A jó nevelő dajkánkat. Somogyvár, Sándor Imréné, (sz. 1908) S 8