Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975
II. régi műzenei, ill. európai átvételek (dúrkvintváltók, gregorián, virágének stb.), III. szomszédnépi átvételek, IV. újabb műzene hatása. A kötetlen szerkezetű dallamok kivétel nélkül valamilyen alkalomhoz kötődnek (ünnepi népszokás, gyermekjáték, tánc stb.). Az ütempárosak egyenletes lüktetésű, ütemes (giustók), a recitálok viszont beszédszerűén kötetlen ritmusúak. Bizonyos népszokások zenei szerkezete komplex: énekből és beszédből, vagy kötetlen és strófikus dallamokból, illetve ütempáros és recitáló dallamrészekből állnak össze (például a kotyolás, betlehemezés stb.). A strófikus dallamok kis hányada szintén alkalomhoz kötődik (főképpen tánchoz), más részük bármikor fölhangozhat a nép életében. A népzene mindennapi forgásában szinte csupa strófikus dallamot hallunk. Ritmuselőadás tekintetében vagy egyenletes ütemű giustók, vagy beszédszerűén előadott parlandók, vagy a nyelv ritmusánál is szabadabban lélegző rubatók. A parlando és rubato dallamokat romlatlan, virágzó hagyományú vidékeken szinte mindig gazdag díszítésekkel, hajlításokkal éneklik. A régi stílusban és a C)-osztályban vegyesen fordulnak elő parlando-, rubatoés giustodallamok; az új stílus szinte csupa giusto (lassabb vagy gyorsabb előadásban, de mindig kiütemezhető lüktetéssel). Bartók Béla négy nagy dialektus-területre („népzenei nyelvjárásra") osztotta a magyar népzenét, főképp a régi stílus dallamanyagának árnyalatnyi eltérései alapján: I. Dunántúl (a szlavóniai magyarokkal), II. Észak, III. Alföld és IV. Erdély (a bukovinai székelyekkel, meg a gyimesi és hétfalusi csángókkal. Egyes kutatók a későbben föltárt moldvai csángókat is ide sorolják, mások önálló, V. dialektikusnak tartják őket). Az új stílus dallamainak túlnyomó része nem tájjellegű: a magyar nyelvterület nagy részén elterjedtek és egységesek. Az utóbbi évtizedek kutatásai azonban az új stíluson (és a C)-osztályon) belül is megállapítottak bizonyos dunántúli, ill. erdélyi sajátságokat. 3 Somogy szervesen illeszkedik a dunántúli zenedialektusba, a megyehatár sehol sem jelent népzenei választóvonalat: Dél-Somogy szinte mindenben azonos Nyugat-Baranyával, Nyugat-Somogy Dél-Zalával, a Kapos-Koppány vidék pedig Nyugat-Tolnával. Néhány apró sajátság inkább magán a megyén belül különít ti kis körzeteket vagy egy-egy községet. Bartók és Kodály lényegében intonációs és ritmikus jellegzetességeket figyelt meg Dunántúl, kivált Dél-Dunántúl népzenéjében (ezekről alább lesz szó). Ma már ismeretesek olyan dallamszerkezettípusok és -típustömbök is, amelyek gyakoriságuknál vagy kizárólagosságuknál fogva jellemzők Dél-Dunántúlra. A kötetlen szerkezetű dallamok között és a népi hangszerek világában szintén föltárultak dél- ill. nyugat-dunántúli sajátságok. JELLEMZŐ DÉL-DUNÁNTÜLI DALLAMTÍPUSOK: J. Ereszkedő (régi stílusú) egymagú kvintváltók („Páva-dallamok") tömbje. A magyar népzene egésze felől nézve Dél-Dunántúlon tömörülnek leggazdagabban, legszétágazóbban az egyetlen dallammagból épülő szerkezettípusok. Alapjuk két azonos dallamsor - többnyire némi sorvégi hangeltéréssel -, amely két sor kvinttel mélyebben megismétlődik. Alapképletük tehát: A 5 A 5 AA. Különféle ritmusú és szövegű dallamtípusok és változatok tartoznak ide, a hatszótagú sorokból épülő parlando „tulajdonképpeni Pává"-tól a 13-14 szótagú sorokból álló giusto Kanásztánc kvintváltó típusáig. 410
