Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

De megszomorodott már a fűzfavessző, Az árvák bántása sëm lësz felejthető. Ne (hagyj el szent fiam, de én sem hagylak el, Meg is jutalmazlak örök dicsőséggel. Hódoshát, Horváth Györgyné (sz. iSgS) 249. HOVÁ MÉSZ KEDVES KIS ÁRVA 1 Hová mész kedves kis árva, íj en sírdogálva? Ugyan mi lëhet a bajjod? Mondd meg hamarjába. Csatában az édesapám, Föld alatt az édesanyám. Azért megyek a harctérre, Megkeresem

! apám. Ó, jaj, kedves kicsi árva, Menjünk akkor eggyütt, Nékem is ott van híd vesém, Kit nem felejthetek. Eggyütt mennek, sírdogálnak, Jajszóval elindulának, Hogy megkeressék őket, Kit látni óhajtanának. Amint mennek a mezőkön, Látnak kereszteket, Rajta vannak fölírva A honvéd sereg nevek. 250. SIR A HÁROM ÁRVA Sir a három árva, Mert nincs nékik anyjuk, Nincs meleg szobájuk, Nincs tiszta ruhájuk. Eggyütt mennek bandukolva, Sírtól tovább tántorogva, Míg ëgyszërcsak megtalálják A neveket fölírva. Ó, jaj, kedves kicsi árva, Nem megyek tovább veled, Itt nyugszik a híd vesém, Kiért elfáradtam. Ezen idegen országban Sokat siránkoztam, Vadvirágból koszorút Sírjára fonok most. Én is megtaláltam apám, Kiért fáradoztam, Kire ëggyes sorsom, Mindig rábízhattam. De már a föld alatt vagyon, Most lettem csak árva nagyon, Hacsak a jószívű népek Nem lesznek pártomon. Nemes déd, T isler Katalin (sz- 1900) Ne sírjatok árvák, Majd lesz jó anyátok, Jó a jóisten is, Vigyáz az tirátok.