Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

Ur feleségének. Fodor Katalinnak, Ur feleségének, Fodor Katalinnak. Ügy csináljátok mëg, Hogy kettőnknek lészen, Ügy csináljátok meg, Hogy kettőnknek lészen. Somogyzsitfa, Tisler Antoine, (sz. iSçS) 3. RÁKÓCI KIS ÜRFI Bodor Katalin eladta a lányát Rákóci kis úrnak egy icce borér. Aztán, mikor mentek a Bodor Katalinér, kinézett az ablakon, látta, hogy napkeletről jön egy csapat. Mondja az anyjának: anyám, édesanyám, ott jön egy csapat, kihez mennek azok? Azt mondja, teérted jön Rákóci kis úrfi, Bodor Katalina. Nëm megyek el hozzá, hjába jön el értem. Bezárkózott a kamrájába; mondta az anyjának, hogy mondjad anyám, hogy a kiskertbe vagyok, virágot szedek, Rákóci kis úrnak bokrétát kötnyi, virágot szedni. Elment Rákóci kis úr a kiskertbe. Nëm találta ott Bodor Katalinét.'Visszamegy, megint kérdi: hol vagyon lányod, Bodor Katalina, az én kedves hidv:s párom? Mindegy, mosmá megmondom. Bement kamrájába, öltözik zöld sejemruhájába. Odament Rákóci kis úr, s kérte Bodor Katalinát, engedje be. Aszongya, nem eresztelek be, nem megyek el hozzád. Aztán Rákóci kis úr beszakította az ajtót, és akkor mondta, hogy veleviszi. Akkor azt mondta Bodor Katalina, hogy vigyed csak, vigyed, kössed a lovad farkához. Hozzákötötte a lova farkához és hajtott. Amikor már vérbe vót Bodor Katalina, akkor mondta: lassugjál, lassugjál Rákóci kis úr, kedves hites párom. Megállította a kocsist, magához vette, az ölébe ültette és kérdezte tülle: mit ënnél, mit innál Bodor Katalina, kedves hidvës párom? Ennem is, innom is adtál eleget, de azér megennem az aranyszajkó szárnyát. Kapta a puskáját Rákóci kis úrfi, hajtotta az erdőt, lőtte a vadakat. Mire hazament, már harangozták Bodor Katalinát. Bemegy a templomba, kérdi, hogy kire húzzák ezen szomorú harangot? Akkor mondta a dékán, hogy Rákóci kis úr kedves hidves párjára, Bodor Katalinára. Húzzátok, húzzátok, hogy kettőre jusson. Elment az asztaloshoz, aki csinyáta a koporsót. Kinek csinyájja azt a koporsót? Rákóci kis úr hidvës párjának, Bodor Katalinnak. Csinájja, csinájja, hogy kettőnek jusson. Mikor hazament, látta, hogy mëghâtt Bodor Katalina. Agyonlütte magát, melléje feküdt, és így eltemették mind a kettőt. Vérem a véreddel ëgy patakba ússzon, testatn a testeddel ëgy sírba nyugodjon, lelkem a lelkeddel egy Istent szolgáljon. Nemesdéd, Krucsai Lajosné (sz. 1909) Elmén haza, elmén, Bemegy a szobába, Kapi a puskáját, Kapi a puskáját. Lelkem a lelkeddel Ëgy urat szolgáljon, Vérëm a véreddel, Ëgy patakba fojon.