Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

Árok, árok, de mél árok, Hat fekete lovon járok, Hat fekete lovam csinos, Magam vagyok barna, piros. Ejnye, ejnye, Zsubri pajtás, Hogyan tetszik a vándollás? Nékem bizony nem jól tetszik, Kisangyalom halvái fekszik. Édesanyám mondta nékem, Minek a szerető nékem, De én arra nem hajultam, Barna szeretőt tartottam. Bálványosi kertkapunál, Zsandárkáplár elejbém áll, Azt kérdezi honnan jöttem, Hol az utazó levelem? Zsandárkáplár addig várjon, Mig a lájbim kigomboltam, A lájbimat kigomboltam, Pisztojomat előlkaptam. Egyet mindjárt fej belőttem, Itt az utazólevelem. Másik mondja, ez a Sobri, Fel kell eztet akasztani. Kisbárapáti, Tóth Imre, (sz. 1902) BOGÁR IMRE Zavaros a Tisza, Nem akar apadni, Az a hirös Bogár Imre Átül akar menni. Átül akar menni, Csikót akar lopni, Kecskeméti nagy vásáron Pénzt akar csinálni. Kocsmárosné, hajjá, Van-ë vacsorája? Van vacsorám, paprikáshus, A vendég számára. Kocsmárosné, hajjá, Száz icce bort anna? Megkínálnám a vármögyét, Hogy ne lönnék rabja. Huncfut a vármögye, Nem iszik belüle, Mert a szegény Bogár Imre Most van a kezébe. Láncot a zsiványra, Kezére, lábára, Dűli Marcsa a babája Már hiába várja. Nézz ki Marcsa, nézz ki, Ablakod fürhangján, Most kisérik Bogár Imrét Aranyszín paripán. Arany a zabiája, Ezüst a kantárja, Az a hirös Bogár Imre Annak a gazdája. Harangoznak délre, Féltizenkettőre, Hóhér mondja, Bogár Imre, Ájjon fël a székre. Fölállott a székre, Föltekint az égre, Jaj, Istenem, sok rablásim Most jutnak eszembe. Kiapadt a Tisza, Csak a sara maradt, Meghalt szegény Bogár Imre, Csak a híre maradt. Lászlómajor, Dömötör fi József, (sz- 1897) 114