Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

A virrasztó és temetési énekek között találunk olyanokat, amelyek régi egyházi énekek, mások múlt századi énekeskönyvekből kerültek elő, ismét mások mai szerzők munkái. A Csúfolók kategóriájába azokat soroltuk be, amelyeket rendszerint nem énekelve adnak elő, hanem névcsúfoló, falucsúfoló formában mondanak, és ezek a mondások, versek különböznek az általunk más csoportba sorolt tréfás gúnydaloktól (amelyeket viszont mindig énekelnek). Imagyűj résünk néhány szép példányát is elhelyeztük kötetünkben. Gyermekjátékainkkal zárjuk szövegeink bemutatását, amelyeket néhány főcsoportba osztottunk be. Röviden .megemlítjük a lejegyzések során felmerült nehézségeket. A szövegek népnyelvi lejegyzése korántsem volt olyan egyszerű, mint azt a szabályzat értelmében eleinte véltük, s el kellett állnunk attól a tervünktől, hogy mindent teljes fonetikával írjunk le, hiszen ez élvezhetetlenné tette volna szövegeinket, Vikár Béla és Gönczi Ferenc korában még gazdagabban, jellegzetesebben élt az ö-zés Somogyban, amit ma már igen következetlenül használnak legtöbben a zárt ë-vel együtt (az egykori határozott ö helyén legfeljebb zárt ë hangzik, de az sem következetesen) ; ezeket mi úgy jelöltük, ahogyan a magnetofonszalagon halljuk. Nem jelöltük a - viszonylag gyakori - ö és zárt ë közötti átmeneti, bizonytalanul színezett hangzót. A fonéma-értékű zárt ö-t igyekeztünk pontosan érzékeltetni. Néhány palóc és cigány énekesünk akcentusait lehetőségeinkhez mérten jelöltük. Nem jelöltük az itt-ott enyhén meglévő diftongusokat, viszont szükségét éreztük, hogy egyes népnyelvi sajátosságot élethűen érzékeltessünk, pl. az 1-kiesést (elment - ëment) az r-rövidülést (erre-ére, arra-ära). A több szótagú szavakban az utolsó két szótagban előforduló á- és a-hangzó esetén az a-hang ó-ra, helyenként u-ra változását jelöltük (páva-pávo, máma^mámo, istállócskábaistállócs'kábu). A va, ve esetében igen gyakori 1-toldást mindig feltüntettük (sírva-sírval) ; hasonlóan jártunk el egyéb somogyi ejtések során is (testvér-tesvértesf ér). Találkozunk olyan esetekkel is, amikor a mikrofon, az idegen környezet okozta a „városias" beszédet. Az sem ritka eset, amikor az archaikus balladát régiesen mondja az énekes, az újabb keletkezésű daloknál viszont a mai ^divatos" beszédstílust utánozzza. Lejegyzéseink során igyekeztük elkerülni az erőszakolt köznyelviesítést és a sematizálást is, s ebben következetesek igyekeztünk maradni. Az itt közreadott valamennyi énekelt szöveg dallamának közlése szétfeszítené kötenünk kereteit. Nem is volt célunk, hogy minden szövegünkhöz csatoljuk a dallamot. Mivel szövegeink, illetve azoknak korábban gyűjtött változatai szép számmal jelentek már meg a Magyar népzene tárában és Bartók, Kodály, Vargyas, Járdányi példatáraiban, továbbá hanglemezeken, ezért elegendőnek látjuk, ha a somogyi magyarság népzenéjéről rövid áttekintést nyújtunk és további dallampéldákat a Zenei Jegyzetben adjuk. Együd Árpád 10