Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

92. SZABÓ VILMA Adjon Isten szép Szabóné, jó napot! A leányát keressük mi, hol vagyon? A leányom mosni ment a patakhoz, Majd estére hazagyün a galambom. Szép Szabóné, bontsd le most az ágyat, Adjon szállást ma a fárodt zsandárnak. Adok szállást én a fárodt zsandárnak, Had pihenjen holnap délig az ágyon. Szép Szabóné, mér véres a lepedő? A leányom vére fojott oda le. Megköszönjük a szállást, elmegyünk, A leányát megkeressük, mëg bizon. Szabó Vilma bujdosik az erdőbe, Elfáradott, le is ült a fatörzsre. Kilenc zsandár körül áll most mögötte, Vilma, Vilma, mit keresel të itten ? Fárodt vagyok, ide gyüttem pihenni, A lelkemet mëg akarom nyugtatni, Vilma, Vilma, atta kutya mindenit, Hová tetted a te kisgyermekeidet? Szabó Vilma a zsandárnak válaszolt, Gyermekeim az anyámmal van otthol. Vilma, Vilma, ne tagadd a nagy titkot, Az ágyodon a lepedő véres volt. Szabó Vilma nagyon megijedett most, Hogy megtudta a zsandár a nagy titkot, Ëggyet dobtam a Tiszának méjébe, Ëggyet meg a gyólcslepedőn megöltem. Vilma, Vilma, nem fájt-ё a të szived, Hogy megölted a két kisgyermekedet? Dehogy nem fáj, talán már mëg is reped, Hogy megöltem a két ikisgyermekemet. Szabó Vilmát a zsandárok megkötik, A faluban imigyen ugy kísérik. A kapuba mindenki most ugy nézi, Szabó Vilmát kilenc zsandár kiséri. 94