Frankl József: Somogyi orvostörténeti szemle (Kaposvár, 1973)

■■

féle AsÄmyok alá hordják szoptatás véget*, azért ez«» szájbetegséget raajd minden Kisded megkapja, ’s azt hiszik a' banyák után, hogy azon minden kisdednek által kell esni.

Azon taplós ki sebesedések, ha jól megnézzük, vékony szálakon függenek, hasonlítva tsak nem oilyan formák mint a’ penész a kenyéren; némellykor a' száj egész üregét bé lepik. Eleinte fehérek, ’s azt gondolná az ember, hogy tsak a’ tej maradt a’ nyelven, a mellyen többnyire először kezdődnek; későbben pedig setétes sárgák. Jó véle való bánás mellett 7. s 9. nap tartanak, másra elragadnak, kivált ha az oilyan tsels bimbót, mellyet illy beteg gyermek szopott, másnak szájába adják.

A' Bábák, ‘s más értetlenek boros vízzel, vagy más .tsipős nedvei szokták, abban ruhát mártván, az illy szájat mosni, dörgölni, úgy hogy sokszor vérzik; mások még orvosok is, külömbféle nedvekkel, étsettel (pemzlivel) jónak ítélik az olly sebes részt kenegetni.

Én eggyiket sem hagyom helybe. Mert az illy kisebesedéseknek gyógyulások mintegy 7.— \ . t

9. naphoz lévén kötve, ezek mint valami élvp~ ifc di tenyészetek (parasiticum productum) az előbbi mód által ingereltetvén , megszaporodnak, az utoisóbbí mód szerént édes nedvei; által pedig a’száj békenctvén, ezek ott tsak megsavauyodnak; de keveset is lehet azt hcnegetni, mert a’ Kisded a' száját úgy bé tsuk(•<, liogy ahoz alig lehet férni az ctsetti-l.

19. ábra.

36