Frankl József: Somogyi orvostörténeti szemle (Kaposvár, 1973)

Somogy megye 1769. május 8-i közgyűlési jegyzőkönyvében, a 751. oldalon olvashatjuk: »Dominus Physicus Comitatensis David Gömöry Servian aegrorum ex plebe curatorum comitatui demisse exhibet«; így kezdődik Gömöry Dávid beszámolója. Ebből elénk tárul az 1768/69-ben dúló dysenteria-járványok kapcsán kifejtett gyógyító orvosi tevékenysége, amely méltó apjához és többi orvosi mintaképéhez! Négy »kiszállás« folyamán kereste fel a dysenteriás somogyi betegeket, akik betegségük, a nagy távolság és nem utolsó sorban nyomorúságuk miatt nem tudtak bemenni hozzá a megyeszékhelyre.

1768. okt. 4-én az alispán (Tallián János) kiküldötte a megyébe, hogy személyesen keresse fel a súlyos dysenteria járványban szenvedő betegeket. — Kaposváron csak 8—10 dysenteriás beteg volt. — Első útja Tapsonyba vezetett. (1. térkép.) Innen Szenyérbe, Nagyszakácsiba, Nemesvidre, Miháldra, Iharosberénybe és Liszóra kocsizott. (Ekkor Miháld és Liszó még Somogyhoz tartozott.) Amint írja: »Exmissus ad possessiones in dissenteria epidemica grassante ultra 40 aegros percuravi.« A betegek többsége — megállapítása szerint — dysenteriában szenvedett: a tünetek közül kiemeli a véres székletet. Fentieken kívül kezelésbe vette a heveny lázas betegségekben és az intermittáló tertianában sínylődőket is. Mindenkit megvizsgált, s ellátott tanáccsal és gyógyszerrel, aki csak jelentkezett vagy akihez elhívták.

1768. nov. 19-én indult el Gömöry második útjára. Ez Kutason át Belegre, Segesdre, Böhönyére, Nagybajomba és Toponárra vezetett. Minden betegről pontos feljegyzést készített, feltüntette a diagnózist és a gyógykezelést, pedig számuk 100 körül volt. Dysenteriás minden faluban akadt 6—8. Ezeknek »antidysenteriás porokat« adott, melyeket atyja állított össze (»compositio paterna«), összetételüket azonban nem óhajtotta közölni (»divulgare recusat«), A por után erősítőket és nyugtátokat, rendelt. Azoknak a betegeknek pedig, akiknek »dysenteria után egész testük megdagadt«, hashajtót, majd roboráló szereket nyújtott. Kezelésének egyéni voltára mutat, hogy az egyik beteget és fiait, akik mind dysenteriások voltak, ugyanazzal a gyógyszerrel kezelte, de más adagolásban: »eodem remedio licet differenti dosi«: mind meggyógyultak. Említést tesz még a fürdőtherápiáról izületi bántalmaknál, továbbá elvétve venasectióról is. Febris tertiana esetében lázcsillapítót használt, mely szintén családi összeállítás volt: »pulvis noster antifebrilis«. A phtysicusokat köptetővei és fájdalomcsillapítóval látta el.

1769. jan. 9-én, harmadik útján Szóládra szállott ki, ahol kilenc dysenteriás beteget látott el. Büszkén írja családi eljárásukra vonatkozólag: »mindezeket a fent leírt módszerrel és orvosságos hashajtással, a belek tónusát fokozva gyógyítottam, az eredmény: cuncti eodem metodo superius descripto curati.«

Negyedik útján, 1769. ápr. 4-én ismét Kutast kereste fel, ahol dühöngött a vérhas. 10 dysenteriás beteget vett kezelésbe.

Említést tesz egy fiúról, aki anginában meghalt, továbbá két betegről, akiknek nyakán felpuhult daganatszerű mirigyeket talált (glandula emolliens); diagnózist nem ír.

15