Kovács Péter: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása, 1973

Rippl-Rónai kiállítása elé Egykori reményei és illúziói, a megvalósulatlanság félelme, az elszánás és dühös akarat emléke már nem erősítenek meg semmiféle művészettörténeti bizonytalansági relációt róla szólván - Rippl-Rónai József élete a magyar művészet hatvanhat éve 1861-től 1927-ig. Kaposvár városa bizonnyal büszke arra, hogy ebből a hatvanhat évből majd a felét itt töltötte a festő, hogy Kaposvárott gondolkodott Párizs felől, s hogy Párizsban is oly sokat adott Kaposvárnak. Életének tényei és művészetének tényei között a történelem és a tudomány „rendet teremtett", így a kegyelet képletében már kristályalakban szövik át egymást ,,az élet és a művészet" tanulságai. Melegségét már csak kevesen találják forradalmi lángnak, inkább a polgári középszerűség megbékélt eszményeinek. Pedig forradalmi is volt az, amit a magyar festészetben meghonosított. Kerülte az extravaganciát, ami a legtöbb művészeti forradalmat környékezi, ezért a perceket szorgos aprómunkával kitöltő lényének körvonalai legújabb elragadtatásainkat mintha nem delejezné ... Az ésszerűség korában mintha túl könnyen szülnék ítéleteiket a munkamegosztásban erre hívatottak, s mintha emlékezésünk sem ellenkezne túlságosan ... . RipplRónai József jelenléte a magyar és az egyetemes művészetben is összekapcsolja a tizenkilencedik századot a huszadikkal. Tényekkel először Rippl köti a magyar művészetet a franciák (és alighanem a világ) egyik legnagyszerűbb művészeti korszakához. Mindezt tette útjának senkihez sem hasonlítható vállalásával. Azzal, hogy nem követte Szinnyei Merse Pál földbirtokos ellenállását, hogy a romantikus realizmusba visszahajló hazai impresszionizmus szemléleti fogyatékosságait nem tette magáévá. Nem követte azonban München divatos stílusnosztalgiáit sem, de elsajátította a „mesterség" fogásait. Azzal, hogy a kezdeti párizsi üzleti sikerek ellenére el merte engedni Munkácsy Mihály vigyázó kezét, a párizsi színészek és hercegnék vásárlásai elől (és morális követeléseitől hajtva) Neully-be, a munkáslakta külvárosba menekült. Az arisztokratikus budoár-hangulatok megörökítésének kísérlete pedig nagy veszélyeket rejthetett volna számára, hiszen Munkácsy maga is az arisztokratikus műkereskedelem követelményeinek engedve mondott le „Düsseldorfban még oly eredeti stílusáról". A történeti hitelesség kedvéért érdemesnek látszik megemlíteni (és Rippl kezdeti, párizsi éveinek hangulatára is rávilágít), hogy amikor Torockó, Nagykároly és Eprejes tűzkárosultjainak javára egy verses-képes albumot adtak ki itthon, abban Munkácsy Mihály szignójával Rippl-Rónai József rajzot közöltek, az Anya gyermekkel címűt. Munkácsy jelentősége életének utolsó éveiben művészi és etikai tekintetben megkérdőjelezhető. Rippl-Rónai József szakítása az életben erkölcstelen, művészetben