József Attila emlékmúzeum Balatonszárszó, 1972

Egyre súlyosbodó helyzetében a költő egy uj, nagy szerelemtol remél megváltást. Ekkor jelennek meg nagyszerű Flóra-költeményei. A nyomor és a megnemértés következtében azonban' ugy érzi, hogy magára maradt. Idegállapota megromlik. Egy ideig szanatóriumban kezelteti magát, majd Balatonszárszóra jön pihenni 1937. november 4.-én. Nővére a Magda-Penzióban bérel neki szobát. A "Talán eltűnök hirtelen", és a "Kész a leltár" után itt irja meg legutolsó versét; "Ime, hát megleltem hazámat". És innen indul utolsó esti sétájára 1937. december harmadikán, amikor egy tehervonat kerekei alatt fejezi be életét 32 éves korában. Mielőtt látogatóink elhagyják a József Attila emlékére létesített muzeumot, búcsúzzunk a nagy költőnek a kijárat melleti falon látható szavaival, amelyek talán a legegyszerűbben mutatják, amire törekedett és aminek megvalósulását nem érhette meg: "Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magam és akkor derűs a szivem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, amelyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek..." 7