Dr. Temesváry Ferenc: „Midas csináltattta aranyos szerszámját” 1969

csiszoltságban a magyar ötvösművészet fénykorát meg sem tudta közelíteni. Amíg az előbbi a hősi korszakra emlékező „vigaszul szolgáló" műtárgy, addig az utóbbi a kiegyezést, a szebb jövőt ígéri. Lényegében minden gazdagsága ellenére a nemzeti felbuzdulást kiaknázni akaró magyar ötvösmesterek giccses alkotása. Mondhatjuk még akkor is, ha alkotóik a »... magyar ötvösség történetileg kiformálódott művészeti hagyományaiból, díszítményeiből akarták sarjaztatni". Történetéhez hozzátartozik, hogy a császári kincstár levéltári anyagának átnézésekor megtalálták azt az iratot, amely szerint „Politzer és Böhm in Pest Firma" 1868 elején Ferenc Józsefnek egy díszbuzogányt ajánl fel, amelyet a császár 3000 forintért a Magyar Nemzeti Múzeum részére meg is vásárolt. Főuraink megcsodálták a PRO DEO, PRO PATRIA, PRO FIDE, PRO REGE feliratát, az ördögalakok tartotta címerpajzsokat, Horvátország, Dalmácia, Erdély és Zára címerét, s mire a milleneum beköszöntött, ha gyengébb kivitelben is, gyártani kezdték a vezéri jelvényeket, fejedelmi buzogányokat. így született meg a Rákóczi, Apaffy, Bartsay, Rhédei, Báthori címerekkel ékesített, évszámokkal és feliratokkal konkréttá tett, de hamis emlékanyag. Fejedelmi jelvénynek számított a csákányfokos bizonyos típusa is. Nyelüket ezüsttel burkolták, aranyozták, vesétekkel cifrázták, sőt ékkövekkel is kirakták. Munkácson 1683- 49