Dr. Temesváry Ferenc: „Midas csináltattta aranyos szerszámját” 1969

figyelmet. Ágyazata csontlemezekkel, szokatlanul nagyméretű koraitokkal, vésettdíszű ezüstlemezekkel borított. Gazdag aranyozású csövének díszítése a török sátrakról és szőnyegekről is jólismert motívumokat követi. Hosszú hányódás után került a Magyar Nemzeti Múzeum műtárgyai közé. Örökre eltűnt viszont az a szinte leírhatatlan gazdagságú anyag, amelyről a Zrínyiek leltára tudósít. Arannyal, gyöngyházzal díszített puskák, ezüsttel kivert pisztolyok, belga karabélyok kerültek idegenbe. Egyedül Buccariból 280 darab szép puskát hordtak széjjel. Károlyvárosból „csak" 8 darabot vittek el, de ezek „arannyal voltak étetve", „elefántcsonttal voltak kirakva", másszóval pompásművű darabok voltak. Vagyonokat értek és a sokat emlegetett 300 drágakővel kirakott aranydárdával is versenyre kelhettek. Főuraink különös gondot fordítottak a lőfegyverek ágyazatának díszíttetésére. Berakott elefántcsont lombozatok, vaddisznók, rókák, medvék, kétszarvút ábrázoló motívumok, vagy éppen angyalok jelennek meg rajtuk. A vallásos mester csontfaragó művészetének magas színvonalát egyházi vonatkozásokkal bizonyítja. Láttuk, hogy megeleveníti Noé bárkáját a bárkába siető állatcsordával. És hogy e XVII. századi főúri díszfegyver alkotója a fenkölt eszméken túlmenően az élet realitásaira is gondolt, bizonyítja az elefántcsontba megálmodott és művészi kézzel megformált koronás mezite-