Gönczi Ferenc: A Somogy Megyei Múzeum 25 éves története, 1935
58 E megnyitó beszéd elhangzása után Gönczi Ferenc ügyvezető igazgató olvasta fel a Múzeum-Egyesület múltját, majd Tallián Andor ügyv. társelnök^ méltatva azon érdemeket, melyeket Stephaich Pál alispán a Múzeum-Egyesület működésének sikere érdekében, különösen anyagi téren tett, az elnökség elhatározása alapján javasolja, hogy őt a díszközgyűlés az egyesület diszelnökévé válassza meg ? ami egyhangú lelkesedéssel meg is történt. Stephaich Pál megköszönte diszelnökké való megválasztását, a társelnök felkérésére a muzeumot megnyitottnak nyilvánította, ami után a közönség átment a megyeháza hátsó épületének második emeletén levő múzeum megtekintésére. Itt, e határkőnél most már egyelőre befejeződött a Somogymegyei Múzeum-Egyesület története, mely, mint a leírás folyamán az olvasó meggyőződhetett, sok viszontagságon memV .keresztül, mig múzeumát a nyilvánosságnak átadhatta. (Alig hiszem, hogy volna múzeuma az országnak, mely 7-szer költözött volna ide-oda; pincékben, folyosókon kellett volna évekig meghúzódnia, mely annyit küzkődött volna pénztelenséggel, elhelyezési, épitési kérdésekkel, gyűjtési bajokkal, vezetője munkájának lekicsinylésével, az általa nagy vesződséggel összehordott tárgyak értéktelenné minősítésével, mint a Somogymegyei Múzeum, j Hogy miért torlódott össze ennyi, az egyesület egész fejlődését részben zavaró és veszélyeztető, részben nem teljesülhető baj, azt már részben érintettük, a többit pedig nem részletezzük. Örüljünk, hogy a bajokból már csak az anyagi, talán múló baj és az épitési kérdés maradt, melyek, a jobb viszonyok beálltával, reméljük, meg fognak oldódni. * •. A Múzeum-Egyesület történeti leírásának befejeztével megkockáztatok egy kis jövendölést a múzeum szemem előtt lebegő, s úgy hiszeom reális számitáson épülő jövőjének lehetőségére nézve. Muzeumunk még bizony kevés anyagából ket csoport válik ki, mely már most is nagyon figyelemreméltó, annyira, hogy minden kérkedés nélkül állíthatjuk, hogy hazánk vidéki múzeumai közül egy sem múlja felül; ezek: a néprajzi és a képzőművészeti csoport. A néprajzi anyag értékéről már volt szó. Pásztorfarágványai, fehér hímzései, szőttesei nagyszámnak s páratlanul szépek. Ha gazdasági, szőlészeti- s borászati eszközökkel s egyéb, még hiányzó apróságokkal kiegészítjük, e téren utolérhetetlen lesz.