Gönczi Ferenc: A Somogy Megyei Múzeum 25 éves története, 1935

3 Isten ! Kit a bölcs lángesze fel nem ér, Csak titkon érző lelke óhajtva sejt, Léted világit mint az égő nap, De szemünk bele nem tekinthet. BERZSENYI DÁNIEL. ELŐSZÓ. Istennek, a világ Teremtőjének, végtelen nagy szeretete megalkotá a'nagy mindenséget, megteremte saját képmására az embert, s őt a Föld urává tette*, hogy itt keresse az ő létét, szerencséjét, boldogulását. Az igy megteremtett első ember utódai előtt megnyilt az isteni szeretetnek örökké buzgó forrása, amelyből meríthettek s életüknek minden feltételét, az emberi vágyak, kivánságok, törekvések teljesülését, minden bánat, csalódás, szenvedés nélkül megtalálhatták. Ennek a tiszta, üde égi forrásnak áldása tartotta fenn az emberiséget hosszú évezredeken, meg nem határozható időkön keresztül, mignem az emberiség elszaporodása folytán azok szétválva, egymástól elszakadva, kerestek létfentartásukat, boldogulásukat. Hogy ez a szétoszlás mikor történt, mi volt ennek oka, mi vitte az embereket arra, hogy a paradicsomnak mindennel megáldott édemkertjéből kimenve, eddig általuk nem ismert világban, hol gondok, küzdelmek vártak reájuk, telepedjenek le, hogy hol és hogyan éltek, hogyan tudták létüket biztosítani, erre az emberi tudás felelni nem tud. A világ, az ember megteremtése, a világrend létrehozása, a csodás természet megalkotása, annak annyi szépséggel való felruházása, legóriásibb s alig látható parányokkal, mint megannyi élő, s rendeltetésének megfelelő lénnyel való benépesítése, ezek mind olyan fel nem deríthető titkai a teremtésnek, a melyeket az emberi ész megoldani nem képes. Ezekre a kérdésekre nézve csakis az Isten létében, az О mindenhatóságában, a Benne való hitben találja meg a vágyakozó lélek a megnyugtató választ. Ezek azok az örökké fenmaradó titkok, amelyeikig, mint 1*