Gönczi Ferenc: A Somogy Megyei Múzeum 25 éves története, 1935

9 értekezésében egy, a társulat tulajdonát képező s a vasvári káptalan által 1409. május 2-án kiadott oklevelet ismertetett. Melhárd Gyula titkár a Magyaregresen talált ólomreliefről, Bergl József orvos »Részleteik Somogy megye XVI. századbeli történetéről«, Szabó József nemeskei ref. lelkész »A templomok történetéből«, dr. Lipp Vilmos ismételt értekezésében az avar nők ékszereiről tartott előadást. E felolvasásokon kivül a társulat egyes tagjai más irányban is fejtettek ki munkásságot. Egyikük — nevét az évkönyv elhallgatta — az attalai castrumot tanulmányozta, azt felmérte, próbaásatásokat végeztetett. Hogy milyen eredménnyel, azt nem tudjuk. A következő évi évkönyvben igérte az illető a beszámolást. Hogy ez az évkönyv megjelent-e s ha megjelent, közölte-e az attalai ásatás eredményét, nem tudjuk. A társulat ásatással egybekötött vándorgyűlést is akart tartani, amire több oldalról részesült szives meghivásban, de a terv különböző okokból meghiúsult. E tekintetben csak annyi történt, hogy Nagy László kaposfüredi ispán szívességéből az aszalói erdőben látható pogány siroknál próbaásatást végeztetett a társulat. Ennek eredményéről való jelentést szintén a következő évi évkönyben helyeizték kilátásba. A társulat tagjainak a szama 145 volt. Ebből évdijas 132, tiszteletbeirtag 2 és alapító tag 11. A gyengén befolyó tagdijakat szakkönyvek beszerzésére s a múzeumnak a legszükségesebbekkel való felszerelésére fordították. Az évkönyv befejező sorai szerint biztató a remény arra nézve, hogy a csemete

4 »mely a megye jobbjainak szivében jó földbe van ültetve, lassú fejlődése hosszú életet biztosit«. Hát ez a hosszú élet bizony nem teljesedett be! Talán ez az évkönyv, melynek alapján a társulat életét ismertettem, volt az első s utolsó. Nincs nyoma, hogy még egy jelent volna meg; nincs nyom arra sem, hogy a továbbiakban milyen mértékű tevékenységet fejtett ki, sőt azt sem tudjuk a rendelkezésünkre álló sovány irattári adatokból biztosan megállapítani, hogy meddig működött a társulat, mi okból szűnt meg, személyi- vagy anyagi okokból-e, avagy mind a kettőből. Véleményem szerint Melhárd Gyulának Kaposvárról való eltávozása lehetett legfőbb oka a társulat működésbeli megbénulásának. jElebánosnak ment Ja Mernyére, majd Taszárra, ahol a társulat székhelyétől való távol lakása s plebánosi teendői „elvonták a mélyrehatóbb múzeumi tevékenységtől. Méltó utóda nem akadt. Á társulat élete bizo-