dr. Juhász Magdolna szerk.: Somogyország öröksége (Kaposvár, 2009)

arcalî Városi Helytörténeti Múzeum A marcali múzeum-ügy kezdetei az 1960-as évekre vezethetők vissza, amikor a gimnázium diákjai intenzív tárgygyűjtést folytattak a településen és környékén, a honismereti szakkör keretében. Az iskolai kiállítások érlelték meg a gondolatot, hogy a nagyközségnek „valódi" múzeuma legyen, ami 1972. novemberében nyitotta meg kapuit a látogatók előtt, az egykori járási börtön épületében. A következő húsz évben, a Somogy megyei múzeumi szervezet tagjaként működött az intézmény. A Marcali Városi Helytörténeti Múzeum fenntartója 1992 óta Marcali város önkormányzata. A múzeum gyűjteményei közül a néprajzi és a történeti gyűjtemény a legnagyobb, a kettő együttesen közel hatezer tárgyat számlál. Fotótára és adattára szintén jelentős gyűjteményi egység. Kiállítási egység a város négygenerációs építészdinasztiájának - a Sztelek-Csomós családnak - a hagyatékából válogatva villantja fel Marcali polgári „arcát". A család első képviselője, id. Sztélék Ferenc az 1850-es években került Marcaliba, s a településen és környékén építőmesterként tevékenykedett, mellyel megalapozta a dinasztia hírnevét és vagyonát. Fia, ifj. Sztélék Ferenc követte apja példáját: az ő tevékenysége nyomán vált Marcali „kisvárosi külsejűvé". Az építészcsaládba 1911-ben, házasság útján került be Csomós Gergely, frissen államvizsgázott építőmester, aki ifj. Sztélék Ferenc unokahúgát, Sztélék Erzsébetet vette feleségül. Ezt követően közös építészvállalkozást folytattak: kettejük nevéhez fűződik Marcali utcáinak kiépítése és településképének kialakítása. Csomós Gergely fia, László szintén építész lett. Az ő pályafutását azonban a II. világháború megtörte, s egyéni életútját is a befelé fordulás jellemezte. Családot nem alapított, így ő lett a dinasztia utolsó tagja. Azonban mind felmenői, mind Marcali története erőteljesen foglalkoztatta, hiszen a Sztelek-Csomós építészcsalád munkássága szorosan összefonódik a város történetévei, a városkép alakulásával. Család- és helytörténeti feljegyzései a múzeumban őrzött hagyatékának fontos részét jelentik.