dr. Juhász Magdolna szerk.: Somogyország öröksége (Kaposvár, 2009)

eprajz )mogy megye népi kultúrája iránt az érdeklődés már a 19. század második felében megmutatkozott. A somogyi születésű Vikár Béla (1859-1945) népdalokat gyűjtött, Herman Ottó (1835-1914) 1892-ben a pásztoremberek remekléseiről írt, Jankó János (1868-1902) a Balaton melléki nép életmódjáról adott összefoglalást. Ezek az eredmények és a 19. század végi, 20. század eleji gazdasági és társadalmi változások egyre sürgetőbbé tették a falusi közösségek tárgyi- és szellemi értékeinek múzeumi keretek közé mentését. Az 1909-ben alakult„Somogymegyei Múzeum Egyesület" 1914. február 28-án tartott közgyűlésén kimondta a néprajzi és népművészeti tárgyak gyűjtésének megkezdését és a munkával az alelnökké választott Gönczi Ferencet (1861-1948) bízta meg. A királyi tanfelügyelőként, majd nyugdíjazását követően 1923-1948-ig az egyesület ügyvezető elnökeként, igazgatójaként tevékenykedő Gönczi több mint 3000 db néprajzi értékű tárgyat gyűjtött, megalapozva ezzel a múzeum néprajzi tárgygyűjteményét. Felkérésére 1926-1931 között Gönyey (Ébner) Sándor, a Néprajzi Múzeum főtisztje 250 db fényképfelvételt készített a megye falvaiban, megörökítve a népélet szinte minden területét. E fényképek negatívjai a Néprajzi Múzeumba kerültek, de a nagyított másolatok a néprajzi fotótár alapjaivá váltak. A múzeumba érkezett tárgyakat, fotókat és egyéb dokumentumokat Gönczi Ferenc a kor szakmai követelményeinek megfelelően nyilvántartásba vette. A könnyebb beazonosítás érdekében a tárgyak leltári bejegyzését gyakran tusrajzokkal, a tárgyleíró kartonokat színes rajzokkal egészítette ki, mely munkában Kovács Jenő József festőművész is segítette. Tükrös, 1850-esévek Gyermekjáték, huszár Gönczi Ferenc kutatóként Zala és Somogy megye népi kultúráját vizsgálta, eredményeit cikkekben, tanulmányokban, önálló kötetekben összegezte. A néprajztudományban máig páratlan összefoglalását adta a 19. század végén, a 20. század első évtizedeiben falun élt gyermekek életének, az 1937-ben megjelent „Somogyi gyermek" című munkájában. E kéziratának részletén kívül a kiállításba válogatott néhány darab tárgy (vesszőből font haltartó, pásztorfaragványok, bocskor, fazekasok munkái, gyermekjátékok, hímes tojások) és fotó (barcsi halásztanya, szuloki utcasor, lakócsai óvodások) felvillantják a működése alatt kialakulóban lévő gyűjteményt, és jelzik a széleskörű, az élet minden területére (gazdálkodás, kézművesség, életmód, népszokások stb.) kiterjedő gyűjtési koncepcióját, annak fáradhatatlan megvalósítását. r erekek étkeznek, 1931.