Dél-dunántúli tájházak (2008)

Az 1892-ben épült, eredeti külsejét megőrző rangos német parasztház 2000-től ad helyet a városban élő három jelentős lélekszámú népcsoport (sváb, bukovinai székely és felvidéki magyar) hétköznap és ünnepen használt tárgyainak, tárgy együtteseinek. Az épület jól tükrözi az egykor benne élt emberek életmódját. A lakóhelyiségek sorát a présház követi, és az épület alatt teljes hosszában pince húzódik, ami az egykori szőlő- és bortermelés jelentőségére utal. A szőlőtermelés és borkészítés tárgyi eszközei a pince hátsó traktusában kerültek kiállításra, az előtérben régészeti tárlat látható. A lakóépülethez tágas fészer és istálló csatlakozik, a hátsóudvarban kukoricagóré áll, jelezve az egykori tulajdonosok intenzív mezőgazdasági tevékenységét. Az oldalsó épület a gazdálkodásból kiöregedett idős szülők lakóhelyéül szolgált (Auszughaus), ahol ma az egyik helyiségben iskolatörténeti kiállítás, a másikban a helyi iparosok fennmaradt eszközeiből (cukrász, fényképész, harisnyakötő stb.) bemutató látható. Az istállóban és a hátsóudvarban a mezőgazdasági gépek, szerszámok, a szőlőfeldolgozás, a disznóvágás és az asztalos mesterség munkaeszközei kaptak helyet.