Bárdos Edit: A Kárpád-medence legnagyobb avarkori temetője (Kaposvár, 1998)

A II. germán fogazásos állatstílus kompozíciói, a bonyolultnak tűnő állatábrázolások, az elemzések során mindig lebonthatók egyetlen szalagfonat alapsémára, azaz arra épülnek rá (Hornyák László grafikus rajza). Az avaros állatornamentika az avar és a langobard művészetbe egyaránt beépült mediterrán szalagfonat ornamentikára építkezik. A VII. sz. első felében kialakult ennek a művészeti stílusnak egy barbárabb helyi változata is. amelyet akár „zamárdi iskolának" is nevezhetünk. A VI. század végétől a VII. század utolsó harmadáig virágzik a stílus, 670-680 után „rontott" változatban vegetál. A VII. század végén megjelenő új divat, a vésett-poncolt-szalagfonatos ornamentika magán viseli az érintkezés nyomait, feltehetően ugyanazon mesterek dolgoztak az új megrendelőknek is. A fogazás módosult változatban tovább él a szalagfonatokon, halszálka formában, az állatalakok eltűnnek , de a kis szíj végeken viszontlátjuk a II. germán fogazásos állatstílus leleteiről jól ismert 8-as motívumot. A hurkolt szalagfonat a szíjvégeken fogazás helyett poncolással díszített. A bizánci uralom, illetve hatás alatt lévő Itália irányába mutatnak a temető összecsukható vasszékei is. Eddig a temető 5 sírjában (121, 565, 1049, 2000, 2030, sz. sírok) tártunk fel tausírozott vasszéket. A tárgytípus korbeli párhuzamainak száma egész Európa területén (Anglia, Franciaország, Magyarország, Olaszország) tíz körül van. Tehát a székek ritkaságuknál fogva extra értéket képviselnek. A kovácsoltvas székek felületét ezüst, bronz, sárgaréz berakással díszítették. A motívumok a letűnt antikvitás ragyogását csillantják fel. Valószínűleg VI-VII. századi késő antik műhelyekben készültek, s többségükben népvándorlás kori „barbár" népek sírjaiban maradtak ránk. Ahogy az öntött bronz tálak, úgy az összecsukható vasszékek is bizánci kultúrkörhöz tartozó területeken kerültek elő. Franciaországban Brény-ben 1 db, Annecy-ben 1 db, Sardis szigetén 2 db, Olaszországban Nocera Umbra langobard temetőjében 6 db, Angliában 1 db található. (Az ugyancsak olaszországi Ticino-ból származó példány VIII-IX. sz.-i