Bárdos Edit: A Kárpád-medence legnagyobb avarkori temetője (Kaposvár, 1998)

Pogány erőkkel való kapcsolatukat idézi egy kései hagiagrafikus mű, amely a VIII-IX. sz. fordulóján keletkezett, a Vita Sancti Pancratii. Baján második összecsapása Sigibert frank királlyal 566-567 táján volt, amikor is ezt olvashatjuk: „Mikor aztán meg kellett ütközni, amazok mágikus praktikákban járatosak lévén, különféle kísértet alakokat mutattak nekik és hatalmasan fölébük kerekedtek" A Miracula Sancti Demetrii Thessaloniké ostromát elbeszélve úgy mutatja be az avarok népét, mint vad, vérszomjas embereket, akik „ nem ismerik az egy igaz istent". A kagán a bizánci krónikaíró megszólaltatásában saját isteneiről és a keresztények istenéről beszél. A Vita Sancti Pancratii így ír róluk: „ Mi avar népség vagyunk, mindenféle csúszómászók és négylábúak hasonmásait tiszteljük istenként. Mindezekkel együtt a tűznek, a víznek és kardnak mutatunk be áldozatot". Theophylactus Simocatta Bookolabras-ról szóló története azt bizonyítja, hogy az avaroknak sámánjaik voltak. Theophanes és Nicephorus patriacha elbeszélése szerint Kuvrat negyedik fia átkelt a Dunán, „s ott tanyázik Pannóniában, amely most avar uralom alá tartozik ennek a helybéli népnek az alattvalója". Theophanes fogalmazásában „az avarok kagánjának az alattvalója lett, s ott maradt a maga hadával". A VII. sz. végéről származó Miracula Sancti Demetrii szerint egy bolgár herceg, Kuber, a 670-es évek II. felében az avar kagán alattvalója lett, helytartója volt, majd elszakadva a kaganátustól Thessaloniké vidékére vándorolt. A madarai lovas sziklába vésett felirat 705 körül Kuvrat egyik fiáról szól, aki Thessaloniké vidéki történeti személyiség. Szádeczky-Kardoss Samu kutatásainak köszönhetően ma már valószínű, hogy a különböző források egy és ugyanazon személyről szólnak, Kuvrat negyedik fiáról Kuberről. A kagán állítólag foglyok százezreit telepítette Pannóniai Sirmiensisen túl a Duna barti területeire. Avarokkal és bolgárokkal is keveredve éltek. Gyermekeik keresztény hitükön maradtak. Később szabad emberré váltak, a kagán külön népnek tekintette őket. Kubert állította vezérükké.