Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

AJÁNLÁS

AJÁNLÁS „Az ember csak akkor játszik, amikor a szó teljes értelmében ember, és csak akkor egészen ember, amikor játszik" Schiller Kell-e a ma emberének a játék? Igen, és leginkább azért, mert az élet általában eléggé egyhangú. Sokszor egyenesen unalmas. A játék jóvoltából szebbnek, értékesebbnek érezzük az életünket. Mondhatná most bárki, súlyosabb gondjai is vannak, mintsem azon tűnődjön, hogy elég játékos-e az élete, vagy, hogy a gyereke tud-e játszani. Igen ám, de ahhoz, hogy megálljuk a helyünket ebben a szupermodern világban, hogy változó társadalmunkban elsajátíthassuk az új és egyre újabb életformákat, sokoldalúnak és kreatívnak kell lennünk. E tulajdonságaink pedig nem a könyvekből, és a teljesítménykényszer vezérelte munkában alakulnak ki, hanem az öncélú, szabad tevékenységnek nevezett játékban. Napjaink számos jelensége mutatja, hogy a felnőttekéhez hasonlóan felgyorsult gyermekeink élete. Még néhány évtizeddel ezelőtt is a gyermekkor megkülönböztető vonása a játék volt, ma viszont a gyerekek a miénktől alig eltérő életet élnek. Sokan úgy vélik, hogy a gyermek természete a játék, tehát megteremti magának rá a lehetőséget. Ez igaz, csakhogy más az értéke annak a játéknak, amelyet pótcselekvésként végez, mint annak, amikor természetes jogával élve, a felnőttek szeretete által kísérve játszik. Pszichológiai, pedagógiai, etológiai kutatások bizonyítják, hogy az ember kiteljesedésében a játéknak egyenrangú szerepe van a tanulással és a munkával. Az európai neveléstörténet egyik fő tanulsága az, hogy a nevelés egyet jelent a humánum kialakításával az emberben. Jelenti ez egyfelől a gyermek összes egyéni értékének a fejlesztését, másfelől annak a készségnek a kialakítását, hogy belső értékeit tudja megosztani más emberekkel. Ez a felfogása a nevelésnek nem más, mint erkölcsi értékteremtés és értékmegőrzés. Az elmúlt évtizedekre vonatkozóan „értékválságról" szoktak beszélni. Véleményem szerint inkább az emberek értéktudata került váltságba. Hiszen mindaz, ami igazán emberi érték a múltban és a jelenben, érték marad akkor is, ha azt sokan, vagy kevesen, különféle érdekek folytán elbizonytalanítják, kétségbe vonják. A maradandónak bizonyult, egyetemes értékek átadása az új nemzedéknek mindig is a nevelés feladata kell legyen. Az értékek továbbvitele létszükséglete minden embernek Magyarországon, Európában, az egész világon. A játék kiváló módszer, eszköz, sajátos tevékenységforma az emberi értékek megtanulására és megőrzésére. Nem véletlen, hogy a másra, újra, jobbításra törekvő óvodai, iskolai nevelési programok mindegyikében valamilyen formában helyet kap a játék: projektként, népi játékok, sakk, drámajáték, kreatív műhely stb. Szapu