Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

ESZKÖZÖS JÁTÉKOK

mégpedig úgy, hogy a csomóba rakott botért egyszerre futnak valamennyien. Akinek nem jut bot, az lesz a labdával dobó, ill. a kapó. A botosok az ütök. Párokra oszlanak és egymással szemben kb. 15 méterre felállnak a dobók mellett, jobbrólbalról. Botjukkal oldalt, a dobótól 2-3 lépésre akkora lyukat vájnak a földbe, hogy a labda beleférjen. Botjuk benntartásával őrzik a lyukat, hogy a labda el ne foglalhassa. A dobó fogja a labdát és odadobja a szemben álló kapónak. A kapó a két botos ütőjét előre küldi, hogy üssék el a labdát, ha tudják. O a lyukak vonalában mozog, a dobott labdát elkapja és gyorsan az egyik lyukba teszi, mielőtt az ütő botja végét beledugná. Ha ez sikerül, átveszi a botot az ütőtől, az ütőből pedig dobó lesz. Az elütött labdáért mindig a kapó megy. A dobás és a kapás változik. Dobni és kapni csak a lyukak vonalában (vagy hátrább) szabad. Az ütő, hogy a labdát elüthesse, három lépést előremegy a lyuktól. Csak akkor fordulhat meg védeni a lyukat, ha már az ütést megkísérelte. A dobó és a kapó cselez, mozog, áldobással, mutogatással igyekszik megtéveszteni az ütőket. Az ütők előre-hátra figyelve helyezkednek. Az ütők célja minél tovább megtartani botjukkal a lyukat, a kapóké pedig lyukat szerezni. Tilos bottal a kapó kezét érinteni, a kapó pedig nem foghatja meg a botot. Gönczinél KÉTHELYRÖL van játékleírás (1949:89.). Ott négyszögben vájtak négy lyukat egymástól 3-4, ill. 5-6 méterre. Ha a labdát sikerül elütni, görcölnek. A kiütött labdáért az egyik adogató szalad ki, visszahozza és újra dob. Ha a labdát háromszor nem találják el, botjaikat középre ugorva összeütik, vagyis görcsöt ütnek. Ha ezalatt az egyik adogató a labdát a lyukba tudja tenni, akkor helyet cserélnek. Ha a lyukon állók a labdát három ízben nem tudják megütni, akkor ők lesznek az adogatok. Néhol a játékot nagylányok és legények együtt játsszák. ZAMÁRDIBAN görcsözés címmel ismerik. Inkább hatan játsszák, de játszhatják nyolcan, tízen is. A játék menete megegyezik az Együd által közöltekkel (EH 251/B sz.sz., AK: Varga József, sz. 1902., Gyi: 1982.). SzÁNTÓDPUSzrÁRÖL Együd írja le ajátékot (1985/b:64.). Bár ismert volt ajáték Somogyban is, de korántsem volt olyan népszerű, mint a csülközés, vagy a lefutós méta. Együd csurgói tanítványai - főként a lányok - játszották szívesen (CSURGÓN görcözés címmel Hajdú Gy. is felgyűjtötte. Vö. Hajdú Gy. 1971:154.). A néprajzi adattár BlZÉRŐL és SZENYÉRBÜL hoz példát a „ körcözésre "(SMMI-NA 763., 881. sz.). EGYÉB BOTOS (PÁSZTOR-). JÁTÉKOK Hajdú Gyula somogyi vonatkozású gyűjtéseket sorol, melyek sem Együd kiadványában, sem hagyatékában nem szerepelnek. A teljesség kedvéért közöljük a játékok adatait. A BÖLTETÉS címmel rögzített játékot SZENNÁN Havasi K. gyűjtötte fel bánkázás néven, TÖRÖKKOPPÁNYBAN böitetés a neve és Hajdú Gy. gyűjtötte. Játékleírást nem ad ( 1971:129.). GÓLYÁZÁS a neve Gönczinél is a SZENNÁN Havasi K. gyűjtötte keresztbe botozásnak (1971:131.). A KANÁSZKAPÓST GÖLLÉBEN kapósként (Erős L. gyűjtése), SOMOGYSZILBEN kifutásként (Tallér E. és Erős L. gyűjtése) ismerik, GÖNCZINÉL Hármas ütős, Labda méta, Lekapás, Mészáros, Három kapós, egy bocskoros, Kapós labdás, Lekapós, Kapós méta a neve (1971:133-134.). A KÖRLABDÁZÁS SZENNÁN csaptatós (Havasi K. gyűjtése). Bábut tesznek a deszkára. Az nyer, aki a legmagasabbra üti fel a bábut (Hajdú Gy. 1971:134.).