Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

ESZKÖZÖS JÁTÉKOK

sajátjukat szedik fel, hanem kiesett társaikét is. Ha sikeresen visszaérnek, kiesett társaik újra üthetnek. Ha az ütőcsapat minden botja kint marad, a két csapat helyet cserél. A dobójátékos kiesik és botja kint marad: — ha a paprika mellé üt, — ha a paprika lebillen és közel esik le, — ha a levegőben a paprikát az egyik kapó elkapja, — ha a mártogató a dobójátékos visszaérkezése előtt felteszi a paprikát a deszkára, — ha az ütőjátékos szabálytalanul üt, vagyis ha a bot csúszva és nem egyet fordulva üti meg a paprikát. (Szabályos az ütés, ha a tenyérbe fogott bot vége üti ki a paprikát.) Az ütő megtartja ütésjogát: — ha botját a paprika felállítása előtt visszaviszi az ütőhelyre, — ha a saját botja mellett társai botját is felszedi és sikeres befutását követően a kiesett játékosokat is visszaváltja. A paprikázás nagy ügyességet és bátorságot követel a játékosoktól. A 30, de gyakran 50-60 méterre kiütött, sebesen repülő fatojást el kell kapni. Ez férfias jelleget ad a játéknak. A játék „paprikázás" nevét is onnét kapta, hogy a fatojás alaposan megcsípte a tenyeret. Az ügyetlen kapó ujját, körmét is megüthette. Ennek ellenére szívesen játszották, noha gyakran a kinti csapat egész délután nem került be, vagy éppen ellenkezőleg, öt-hatszor cseréltek helyet egy óra alatt a csapatok. GADÁNYRAN a paprikázás abban tér el az előbbitől, hogy a dobó, ha talál, visszafelé futva botjával megkopogtatja a deszkát, melyről a paprika elrepül. Ha az őr a kopogtatás előtt visszaállítja a paprikát, a két csapat helyet cserél (Hajdú Gy. 1971:146.). A TÖRÖKKOPPÁNYI cucázás (Hajdú Gy. 1971:143.) a csülközés helyi változata. Az enyhén hajlított botot a „cucát" a földbe szúrják. A dobók félkörben kis gödröt ásnak. Találat után a „cucás" botja végét igyekszik a gödörbe dugni a befutó játékos visszaérkezése előtt. CSURGÓN a dobók akkor is kimehetnek a bot mellé, ha a csülköt nem találták el, de a bothoz csak találat esetén nyúlhatnak. Ilyenkor is csak a kedvező helyzetben levők viszik haza a botot, a többiek a csülkös közelében továbbra is a bot mellett maradnak (Hajdú Gy. 1971:144.). SZENNÁN papozás néven ismert a játék. Mindkét csapat dobóként helyezkedik el 5-6 méterre a deszkalapra helyezett bábutól, a „paptól". A kezdő csapat tagjai egymás után dobnak a papra. Ha a dobó talál, egy pontot kap és a következő társa dobhat. Ha nem talál, akkor az ellenfél folytatja a dobást. Győz a nsgyobb pontszámot elérő csapat (Hajdú Gy. 1971:144.). Az archív fotóanyagban KÉTHEEYRÓL van a borsós játékról, a „paprikázásról" fényképfelvétel (SMMI-Fotótár 3820-21, 355 sz.). Az adattári anyagban BIZEI példa szerepel (SMMI-NA 763. sz.). 36. ábra. Paprikázás (Együd 1981/a:l 10. nyomán)