Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

ESZKÖZÖS JÁTÉKOK

35. ábra. Csülközés és eszközei (Együd 1981/a: 110. nyomán) LÁBODON (Mike Gy. 1976:31.) a csülközést az alábbiak szerint játsszák. Egy kör közepére felállítanak egy fát. Lehet közönséges tűzifa is, csak az a fontos, hogy biztosan álljon. Ez a csülök. A körtől 4-5 méterre vonalat húznak. Ezen sorba állnak a játszók. Kezükben 3-4 cm átmérőjű, 60-70 cm hosszú csülökbot. Lökéssel kezdik. A játékos lába hegyére állítja a csülökbotot és elrúgja a csülök felé. Akinek a botja eltalálja a csülköt, az lesz a csülkös. Az ő dolga fölállítani a csülköt. Ha a csülköt senki sem találja el, az lesz a csülkös, akinek a botja a legközelebb esik a csülökhöz. Amíg nem áll a csülök, addig a csülkös nem foghat meg senkit. Ha az eldőlt csülköt felállította, a visszafelé szaladok közül valakit megfoghat vagy botjával érinthet, az majd helyette csülkös lesz. Újra sorba állnak, kezdik a dobást. A botot laposan kell dobni (a vastagabb jobb), hogy eltalálja a csülköt. Ha a csülök nem ugrik ki a körből, dobója lesz a csülkös. Ha kiugrik, a csülkös felállítja. Közben a dobó, amint elhajította a botot, szalad érte, hogy felvegye és visszahozza. Nagyon kell vigyáznia! Ha a csülök már áll, a csülkös megfoghatja őt, hogy helyet cseréljenek. A vesztes mindig a csülkös, ezért igyekszik megszabadulni. Újabb dobással folytatódik a játék. A sorrendet nincs megszabva. ZAMÁRDIBAN a csülközést úgy játszották, hogy egy vonalat húzva bizonyos távolságból dobtak. Lyukas fazekakat raktak egymásra, és azokat 10-15 lépés távolságból egy hosszú bottal le kellett dobni. A fazekakat itt is pásztor őrizte, akinek - miután a fazekakat visszarakta - meg kellett érintenie a botjáért kiszaladó dobót (EH 251/A sz.sz., AK: Szabó Sándorné Fehér Erzsébet, sz. 1911., Gyi: 1982). A KAPOSSZENTJAKABON élő beás cigányok csülközését kb. 20 fős csapat és egy pásztor (de mondták kanásznak is) játszották. Téglára deszkadarabot tettek „lejtősen", a dobó attól úgy 10-15 méterre állt és bottal kellett leütnie a csülköt. A csülköt kanász őrizte, neki szintén volt botja. Az elütött csülköt a kanásznak gyorsan helyére kellett tennie és a botjáért kifutó dobót meg kellett „böknie", hogy megszabaduljon a pásztorságtól. Megesett, hogy senki sem találta el a csülköt. Ilyenkor az is előfordult, hogy vagy tízen szaladtak a botjukért. A pásztor csak akkor érinthette meg a másikat, amikor az