Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

ESZKÖZÖS JÁTÉKOK

ben pedig országos játékgyűjtés indult, és annak teljes dokumentációs anyagát Budapesten, a Néprajzi Múzeumban helyezték el. A tanári munkaközösség kiegészítésképpen összeállította a budapesti könyvtárak vonatkozó irodalmát. így született meg a sportjáték-kataszter 188 eredeti játék 1257 változatának rendszerbe foglalásával. Rövid idő elteltével egyértelművé vált, hogy a legtöbb játékot eredeti formájában (régies vagy helyi kifejezésekkel teletűzdelve, vontatott, hosszadalmas cselekménysorokkal bonyolítva) lehetetlen megtanítani. A játéktanítás megkönnyítése érdekében készült el Hajdú Gyula könyve. Ebben a szerző egységes szabályú népi sportszerű játékokat közöl. A feldolgozott játékleírások sorolják a játék nevét, a gyűjtés helyére vonatkozó adatokat, a gyűjtő nevét, a játékosok számát, nemét, korát, a játékszerek elnevezéseit. A játékszabályok részletes leírását megelőzi a sorsolás módjának, a csapatjátékosok elhelyezkedésének, a játéktér kijelölésének rögzítése. A kiadványt mintaként kezeltük a sportszerű népi játékok leírásánál. Együd 1981-ben publikált először megyénkre vonatkozó népi sportszerű játékokat. O maga pedig Csurgón - az ötvenes évek elején elsők közt az országban sportjátékokat tanított. Ezeket a játékokat tanítványai jól ismerték, hiszen szűkebb környezetük még őrizte emléküket, könnyen gyűjthetőek voltak. Együd később tudatos gyűjtéssel alapozta meg az itt közreadott anyagot. Együd tanulmányában felsorolja mindazokat, akik Somogyban még gyűjtöttek népi sportjátékokat: Kerényi György, Kiss Áron, Olsvai Imre, Tallér Edit, Muharay Piroska, Erdős György, Nagy Géza, Erős László, Havasi Katalin, Kiss Lajos, Vargha Károly. Természetesen a múzeum adattára is tartalmaz témánkkal kapcsolatos gyűjtéseket, pályázatokat. A gyűjtött játékok többsége csoport- vagy csapatjáték. A Gönczi-féle játékanyaggal összevetve szembetűnő, hogy a játékok néha egyszerűbbek, máskor színesebbek lettek, alkalmanként kontaminálódtak (Együd Á. 1981/a:99.). Magyarországon, de Somogyban is többé-kevésbé általános szabály, hogy míg az énekes-táncos játékokat általában lányok, a sportszerű játékokat inkább fiúk játsszák. Természetesen ettől el lehet térni. Sőt! A játékleírások a nemek cseréjére tesznek javaslatot, miközben a sportszerű játékok veszélyeire is felhívják a figyelmet. Helyenként hasznos tanácsokat adnak a balesetek megelőzésére. BIGÉZÉS A világszerte ismert, az egész magyar nyelvterületen elterjedt, nagy múltra visszatekintő játékot a legkülönbözőbb néven ismerik és játsszák. E-Amerika egyes vidékein is meghonosodott a játék dainty (vessző) néven (Lukácsy A. 1964:2627.). Kínában, Indiában, Afganisztánban egyaránt ismert a játék (uő 1964:247.). Alighanem Ázsiából került hozzánk, akárcsak a méta. A bigézést Együd a BOTOS PÁSZTORJÁTÉKOK közé sorolta (198l/a: 104.), Gönczi csoportosításában a BOTDOBÁLÁS (XXIV. 1949:93.) egyik fajtája. Lázár Katalinnál (1990:575.) SPORTSZERŰ NÉPI JÁTÉK. A játék falun és városon egyaránt ismert volt, bár éppen veszélyessége miatt kitiltották az 1900-as évek elején néhány iskolából. Nagy körültekintést és óvatosságot igényel. A szabadban játszották fiúk és lányok korhatár nélkül, egyéni, páros, csapat vagy vegyes felállásban. Minthogy Együd kilenc különböző változatát gyűjtötte és jegyzete le (1981/a: 104—108.), Hajdú Gyula feldolgozásában tesszük közzé a játékleírást (1971:137., 1983:100.).