Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

ESZKÖZÖS JÁTÉKOK

ZAMÁRDIBAN pénzzel is játszották e játékot. A tojást az egyik fiú kb. fél méterre tartotta a másik­tól, aki pénzt próbált a tojásba dobni. Ha beleállt a pénz, nyert. Ha nem, akkor a tartó nyerte el a másik pénzét (EH 251/B sz.sz., ZAMARDI, AK: Varga József, sz. 1902., Gyi: 1982.). A tojásokat általában színük, hímük szerint tudták megkülönböztetni (EH 250/B sz.sz., ZAMARDI, AK: Varga István, sz. 1914., Gyi: 1982.). A pénzdobálás változatát naranccsal is játszot­ták KAPOSSZENT.IAKABON ( EH 220/A és 357/B sz.sz., AK: Sánta Ferenc, sz. 1922., Gyi: 1981.). LÁBODON szintén a pénzes változat volt ismert (Mike Gy. 1976:10.). A megyei múzeum néprajzi fotótára CSERÉNFÁRÓL őriz három archív fotót (SMMI­Fotótár 5789., 12124., 5771. sz.), és az adattárban VÖRSRŐL („kókányolás"), SZABADIBÓL („görgézés hímes tojással") és BABÓCSÁRÓL („tojásdobálás") sorol példákat (SMMI-NA 387., 657., 1046. sz.). A tárgyi anyagban igen szép somogyi hímestojás­gyűjtemény van. KOCKÁZÁS Már a rómaiak ismerték (Lukácsy A. 1964:284.) a mi - pontokkal jelölt - hatoldalú dobókockáin­kat. Még régibb a lyd eredetű, és valamikor igen elterjedt játék volt az ún. astragalus. Ez nem más, mint egy csontdarab négy lappal. A pontérték azonban nem volt bejelölve, helyette különböző elne­vezések voltak: Venus, kutya, király, királylány. A gyerekek általában egy, a felnőttek négy kockával játszottak. Ezeket kézből vagy pohárból vetették ki az asztalra, és összesen harmincöt dobást lehetett kivetni. A kockázásból az idők folyamán szerencsejáték lett. Együd leírásában (198 l/a: 101.) mutyi néven ismert játék menete a következő. Fakockával játszották, melynek alsó része elvékonyított hegyben végződött. A felső lapjára egy pörgetésre alkalmas nyúlványt faragtak, amit a hüvelykujj és a mutató- vagy középsőujj fogásával megsodortak. A kocka oldalaira felírták hogy T (=tégy), V (=végy), N (=ne bántsd), M (=mind). Mindenki azonos számú gyümölcsöt tett a közös bankba (esetleg fillért). Az el­ső játékos megpergette a mutyit és a kocka felső oldalán lévő utasítást követte. Például: T (=tégy), akkor gyümölcsöt tett be, V (=végy) épp az ellenkezőjét jelen­tette, kivette a gyümölcsöt. Téli estéként a családok igen kedvelt játéka volt, de nagy múltját régészeti leletek is bizonyítják. GöLLÉBEN lutrizásként ismert (Hajdú Gy. 1971:209., Gy: Erdős Gy.), EGYÜD mutyi néven közli a játékot (1981/a:101.). SZÁNTÓDPUSZTÁN karácsony előestéjén együtt kockáztak kicsik és nagyok, de a ZAMÁRDI avar temetőből ásatás közben előkerült ennek héber betűs változata, a „chanuka". (Együd Á. 1985/b:62., ül. Bárdos Edith régész ásatási anyaga - 1982-ből - a Somogy Megyei Múzeumok Igaz­gatósága Régészeti Gyűjteményében, leltári sz.84.95.4. A leletet elsőként 1983-ban Scheiber Sándor tette közzé könyvében: In: „Corpus Inscriptionum Hungáriáé Judaricarum". 399-400.) 7. kép. Kókányolás tojással Cserénfa, 1931.

Next

/
Thumbnails
Contents