Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

ESZKÖZÖS JÁTÉKOK

Mi a játék? A Jelképtár azonos címszava igen tömören és találóan definiálja. A játék a valóság szimbóluma, százarcú jelkép, hiszen a valóság sajátos, kreatív utánzata. A játszás az emberré válás folyamatának, a képességek kibontásának legjobb eszköze, felkészülés az élethivatásra, gyakorlat a munkába nevelődéshez. Játékvilágunk - mikrokozmoszunk - gyarapodásával bővül önismeretünk és épül ökológiai tudatunk. A hagyományos társadalmak gyermekjátékai széles természetismeretről vallanak, és eszközös játékaiknál is természetes anyagokat alkalmaznak. A gyermeki képzelet ereje a legmostohább körülmények között is képes találékonyságával csontocskából ökröcskét, bogáncsból palotát, tündérkisasszonyt, botból táltos csikót, csutkából csutkarozit teremteni. Míg a gyermekjátékok a felnőtté válás vágyának segítői, a felnőttkor játékai nem-egyszer a visszafordulás, a tagadó valósághelyettesítés megnyilvánulásai. Idővel azonban kialakultak az öncélú rítusok: a kártya a jövendölés eszköze lett, pókeren, kockán, lóversenyen, kakasviadalon, ruletten vagyont, életet lehet veszíteni/nyerni. Az előre gyártott elektronikus programjátékok, a tv-kvízek szellemi önkielégítésének korában, a játékautomaták sűrűjében a teremtő gondolkodást serkentő játékszokások háttérbe szorultak (Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemedám 1995:102.). A játékszer olyan tárgy, mellyel a gyermeknek közvetlen, személyes kapcsolata alakul ki, és általában egyéni játékaiban használja. A játékszer olykor a játszótársat is helyettesíti. Régebben legkedvesebb játékszereit a gyermek maga állította elő és tapasztalata, pillanatnyi kedve szerint játszott vele. Az egyszerűbb játékszerek, játékeszközök általában elterjedtek az ország egész területén, helyi sajátosságokról itt kevésbé beszélhetünk. Az eszközös játékokhoz tartoznak mindazok, melyeknek lényege, hogy mi történik magával az eszközzel. Ide sorolhatók természetesen a tárgykészítő játékok, különféle ügyességi eszközjátékok (pl. ugrókötelezés, kapózás öt golyóval, bicskázás, gombozás, labdajátékok), valamint a sportszerű népi játékok (tekézés, csülközés, métázás stb., vö. Lázár K. 1996:82.). TÁRGYKÉSZÍTŐ JÁTÉKOK Gönczi Ferenc a Somogyi gyermek című könyvében a játékszer készítésének külön részt szentel (1937:188-192.). „Mihelyt a gyermek járni kezd, már húzogat valamit maga után, ha mást nem, egy madzagra fűzött fadarabot, karikát, edénydarabot." Később pedig maga farigcsál kisebb, egyszerűbb tárgyakat. Ezeket a gyermekjátékokat Gönczi csoportosította és rajzos táblákon mutatta be.