Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

MONDÓKÁK

Höss el, kánya, Vérös a lábad, Zsidó gyerök megdobta, Magyar gyerök gyógytja. (EH 159/B sz.sz, IGAL ?, AK: Tardi Ferencné, Puber Anna, sz. 1904, Gyi: 1973.) MADÁRRIASZTÓK IHI-UHU, KI JÁR ERRE? Sümegi Györgyné 1936. Törökkoppány I - hi u- hu, ki jár er - ne? Mér nem mén el va - Ja-mer-re? (szabad ritmusban) Együd 1981/b: 15. nyomán (EH 217/B sz.sz, TÖRÖKKOPPÁNY, AK: Sümegi Györgyné, sz. 1936, Gyi: 1975.) Hajj el, madár az erdőbe, Hajj el, madár az erdőbe, Szakcsi koma szőllejébe, Szakcsi koma szőllejébe, Hajj, hajj, hajj ! Hajj, hajj, hajj ! (EH 230/B sz.sz, TÖRÖKKOPPÁNY, AK: Sümegi Györgyné, sz. 1936, Gyi: 1977.) A kányára, amelytől a kiscsibéket, a libákat féltik, riasztóul mondják az alábbi versikét Gönczi közlése nyomán: Haj kánya, Nyári hegedűvel, Véres lába; Kakas énekszóval. Zsidó gyerek megdobta, Haj kánya, haj kánya! Magyar gyerek gyógyítja. (TÖRÖKKOPPÁNY) Síppal-dobbal, SOMOGYDÖRÖCSKEI és ECSENYI német példával egészíti ki a magyar anyagot Gönczi (1937:149.). KAKUKK A gyerekek megszámolták, hányat szól a kakukk: Kakukkmadár, hány évig élek? (Ha tíznél többször szólt, az hosszú életet jelentett.) (BALATONSZENTGYÖRGY, Simon J. 1976:47.)