Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

SZELLEMI JÁTÉKOK

MI FÁJ ? A tollfosztók kedvelt játéka volt TORVAJON.. Mindenki kapott egy virágnevet a jelenlévők közül. Akkor az egyik elkezdte mondani: - „Jaj, fáj, nagyon fáj!" A másik megkérdezte: - „Mi fáj? Mi sértette?" Az előző válaszol: - „Rozmaring!" Akinek rozmaring volt a neve, nevét kiáltotta. Ha nem figyelt, zálogot adott. (EH 118/A s.sz., AK: asszonyok csoportja, Gyi: 1971.) BECSAPÓS JÁTÉKOK A becsapós játékok lényege az, hogy olyan csattanójuk legyen, amire a játszótársak nem számítanak. Az ilyen játékot egyvalakivel csak egyszer lehet eljátszani. Igen kedvelt játékok voltak ezek, főként a fonókban. Az ügyetleneket, a lustákat kifigurázták, nevetségessé tették, székhez kötözték, vízzel leöntötték stb. (vö. Lázár K. 1990:632-34.). BEHÚZÓS Párosával játszották. Az egyik játékos kérdezett, a másik válaszolt. A válaszadónak mindig azt kellett mondania, hogy „én is". A párbeszéd például így zajlott: - Elmentem az erdőbe. - Én is. - Kivágtam egy fát. - Én is. - Vályút csináltam belőle. - Én is. - Malacok ettek belőle. - Én is. A többiek persze ezen jót nevettek. (TÖRÖKKOPPÁNY, EH 72/B sz.sz., AK: Sümegi Györgyné, sz. 1936. Gyi: hetvenes évek.) KELL KÖRTE? Ketten játsszák a játékot. Az egyik kérdezi a másiktól: - Kell körte? A másik válaszol: - Kell! Akkor teleszívja levegővel a száját a játékos és kipukkasztja: - Nézd, ott van a levegőben! A többiek ilyenkor kinevetik az áldozatot. (TÖRÖKKOPPÁNY, EH 72/B sz.sz., AK: Sümegi Györgyné, sz. 1936. Gyi: Hetvenes évek.)