Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

MOZGÁSOS JÁTÉKOK

17. kép. Kapus - hidas játék „Bújj, bújj, bokrosi". Törökkoppány, 1927 A játékdalszövegek gyakran töredékesek, a különböző korú és eredetű szövegelemek fuzérszerűen kapcsolódnak egymáshoz, néha tartalmi összefüggés nélkül. A dramatikus jellegű gyermekköltészet alkotásai az egyszerű kérdés-felelet vagy álpárbeszédes formáktól a színjátékszerűen eljátszott énekes párbeszédig igen nagy változatosságot mutatnak (Tátrai Zs. 1988:601-604.). A játék leírását Gönczi (1949:31.) közlése alapján ismertetjük. 10-12 lány, egymás kezét fogva, egy vonalban, vagy félkörben feláll. Tőlük 15-20 lépésnyire szemben áll két lány, akik szintén egymás kezét fogják. A felállás után egy vonalban, vagy csoportban, néhol egyszerűen kérdezve, másutt dalolva kérdik a két szemben állótól: — Itthon vagy-e, hidasmester? — Itthon vagyok, csak most jöttem. — Eressz át a hidadon! — Nem eresztlek, mert leszakad. — Ha leszakad, megragasztjuk. — Mivel tudnád megragasztani? — Gyűrű-gyönggyel, gyöngyharmattal. — Honnan vennéd gyűrűgyöngyöt? — Isten adná j obb kezére! Ezután megindulnak a két leány felé, akik kissé hátrafelé húzódnak. Majd kezüket feltartva az egész sort áteresztik, a két utolsót azonban visszatartják, s ezek lesznek a következőben a hidasmesterek. A játék tovább ismétlődik, míg végül mindenkit „lecsapnak". Ezután elölről kezdik. Az átbújósnál éneklik közben a „Bújj, bújj, zöld ág" kezdetű dalt.