Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

BEVEZETÉS

népies gyermekjátékokat, melyeknek egyes szavai olyan ósdiak, hogy nem is tudjuk kihámozni, csak sejtjük, hogy mit akarnak jelenteni?" A választ is megadta a feltett kérdésre: a ragaszkodás okát a hagyományozódás mikéntjében kell keresni, hiszen a játék nemzedékről nemzedékre száll. Gönczi zárógondolata a következő: „A gyűjtés munkájában Somogy megye tanítósága volt legnagyobb segítségemre. Nélkülük alig tudtam volna boldogulni. E segítséget önzetlen szívességgel, az ügy iránt való meleg szeretettel áthatva nyújtották." A játékdalokat Soltész Emil zeneiskolai igazgató jegyezte le, az anyagot pedig a Dunántúli Tudományos Intézet rendezte sajtó alá, s Tömpe István alispán támogatásával jelenhetett meg. Könyvében Gönczi a gyermekjátékokat 26 csoportba sorolja. A főbb típusokon belül 81 kiolvasót, ill. azok variánsait mutatja be, továbbá 12 forgolódó játékot. Ezeket 21 sétálás, 6 kettes lépés, 14 kerülgetés, 29 fogós és kergetős játék követi. 7 hajszoló, 24 bujkáló, 14 sorátszakítás, 5 zálogos, 11 körbenállásos, 13 körbenjárásos, 99 körbehívásos játék után 2 kivetős játék, majd 17 leszedegetés következik. A körjátékok közül 5 szoknyatartásos, 4 különböző, 11 kitalálós és keresőjátékot, 4 vásárlást, 5 ülő játékot és 18 különféle játékot találunk. A testi erőt és ügyességet igénylő játékok száma 13, sok labdajáték van (57), 11 botdobálás, 5 földbe vágós (bicskázás) és végezetül 8 gombozás. Összesen 414 játékot közöl (ebből 302 a játék és 113 a variáns), és 72 kotta szerepel a kiadványban (a 302 játék 24 %-a). A más anyagból átvett játékok száma 7 (Kiss Árontól 6, Vikártól 1). A legtöbb variánsa a „Hidasjátéknak" (13), a „Fehér liliomszálnak" (13), a „Kis kacsa fürdik" játéknak (21), a „Hej, szénája" kezdetűnek (15) és az „Ispilángnak" (7) van. Somogy megye községeinek megoszlási arányát, ill. a fehér foltokat nem vizsgáltam. Gönczi műve jelentős a gyermekjáték-monográfiák sorában is. (A teljesség igénye nélkül: Lajos Árpád 1940; 1957; Kresz Mária 1942; Bakos József 1953; Csete Balázs 1958; Kresz Mária 1959; Pécsiné Ács Sarolta 1978; Hintalan László - Lázár Katalin 1980; Gazda Klára 1980; Géczi Lajos 1984; Lábadiné Kedves Klára 1984; Kriston Vízi József 1989; Niedermüller Péter - Lázár Katalin 1990; vö. Kriston Vízi József 1995:780.) Nemcsak rögzítette a játékokat cselekményük és dallamuk alapján, de rendszerbe is szedte azokat, és megörökítette eszközeiket és szabályaikat. Mindkét könyve további kutatások alapjául szolgál. Együd Árpád (1921-1983), Perőcsény (Hont megye) szülötte, 1946-ban került a csurgói gimnáziumba, mint testnevelő tanár. Már akkor eltökélte, hogy a népi sportszerű játékokat beilleszti a testnevelés oktatásába. (Gönczi Ferenc és mások könyvei is nyilván rendelkezésére álltak a nagyhírű könyvtárban. Hagyatékában is több gyermekjátékkal kapcsolatos munka szerepel.) Csurgón eltöltött éveiről maga Együd így vall: „Mint a csurgói gimnázium egykori testnevelő tanára, elsők között játszottam tanítványaimmal a környékünkön előforduló sportjátékokat, amelyek az 50-es évek elején minden faluban még éltek, s tanítványaim maguk is jól ismertek. Ebből a természetes, spontán aktualitásból lassacskán tudatos gyűjtőtevékenység lett. Egy nagyobb kötetre való anyag gyűlt össze, amelynek megjelentetését későbbre tervezzük." (Együd Á. 1981:95.)