Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

MOZGÁSOS JÁTÉKOK

GUGGOLÓS FOGÓCSKA-"GUGGOS LITYA" A sima fogócskához hasonló, csupán kisebb csoportban játsszák. Ha a játékosok leguggolnak („legugyulnak", „legugyónak"), akkor a fogó vagyis a „litya" nem foghatja meg őket. Ilyenkor azt mondják, hogy: „Nem ér a nevem! Vagy: Nem állom! Vagy: Nem ér a litya, nem ér!" Ha a fogó egy álló gyereket fog meg, helyet cserélnek (LÁBOD, Mike Gy. 1976:20.). Gönczinél KAPOSVÁRI leírás szerepel. Néha húszan is játszották. Egy volt közülük a litya, amikor ő a többiek felé közeledett, mind leguggoltak. Aki állva maradt, az lett a litya (1949:22.). FEHÉR-FEKETE Lázár Katalin FEKETE-FEHÉR néven tárgyalja a játékot, és rajzzal is illusztrálja azt. Hajdunái FEHÉR-FEKETE címszó alatt szerepel a játék leírása, és Gönczire hivatkozik Somogy megye megjelöléssel (1971:66.). Gönczinél KADARKÚTRÓL van játékleírás (Gönczi F. 1949:23.). A játékot két fiúcsapat játszotta. Három párhuzamos vonal között zajlott ajáték. A határvonalak egymástól kb. 20-30 méterre voltak. A játékosok a középső vonal mentén álltak fel, egymással szemben, kb. egy méter távolságban. Az egyik sor volt a fehér, a másik a fekete. A játékvezető a középső vonal végén állt és kiálltására a játékosok egymást kergették. Ha a vezető azt kiáltotta, hogy „fehér", akkor a fehéreket üldözésbe vették a feketék. Csak a határvonalig futhattak. Az elfogott játékosok kiestek. ÁROKCICA VAGY CSIGABIGÁZÁS Együdnél UGRÓ-SZÖKELLÖ JÁTÉK-ként szerepel (1981/a: 120.), mégpedig a KOPPÁNY VÖLGYÉBŐL. AZ ugrókészséget, rugalmasságot fejlesztő ügyességi játékot kisiskolás leányok gyakran játszották. Hajdú a FOGÓ-BÚJÓ JÁTÉKOK között szerepelteti árokcicázás néven és Somogyból is hoz példákat. Ároklityás a neve SZENNÁN (Havasi K. gyűjtése), páros litya NAGYBERKIBEN (Molnár J, Nagy G. gyűjtése). Gönczinél békás és a FOGÓS ÉS KERGETÖS JÁTÉKOK között található IGALBŐL (1949:22.). Az egyik kislány volt a csiga, aki egy árok közepén állt, vagy guggolt. A többiek az árok partján le-föl szaladgálva mondogatták: „Csigabiga, bent vagyok a házadban". Közben átugrottak az árok túlsó partjára. A csiga erre várt. Az ugrálok közül igyekezett valakit megütni, megérinteni. Akit megérintett, az lett a csiga. A játék addig folytatódott, amíg mindenkire sor került. Ajáték Együd szerint játszható úgy is, hogy az árkot két egymástól egy méterre meghúzott párhuzamos vonal helyettesíti. A csiga pedig az ugrót csak az „árok" fölötti ugrás pillanatában érintheti meg, a parton már nem. Ez a gyerekek részéről igen nagy ügyességet, szemfúlességet, ravaszságot igényel (198 l/a: 120.).