Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

MOZGÁSOS JÁTÉKOK

TÓTSZENTPÁLON is ismerték a játékot, ugyancsak párban álltak egymás előtt a játékosok és mindig a hátulsó pár futott előre (EH 239/A sz.sz., AK: Babodi Sándorné, sz. 1904., Gyi: ?, Gy: Begovácz Rózsa). Gönczi TOPONÁRI gyűjtésében (1949:23-24.) a páros fogócska neve Cicám, cicám, vagy Sicc macska. Fiúk-lányok vegyesen játszották, párban, egymás mögé álltak a párok. A fogó a cica. A két hátulsó játékos egyszerre kérdezte a cicától: „Cicám, cicám, melyik szemed fáj? A felelet: „Mind a kettő egyformán." Ajáték a továbbiakban a fentiek szerint zajlott. Páros lityásként ismerték GÖLLÉBEN a játékot. Vegyesen játszották, fiúk, lányok. A litya szövege: „Szűre lova, szűre, Ha nem szűre, büszke." Akit a litya elfogott, az lett a párja, és vele a sor leghátuljára állt. Az el nem fogott játékos maradt lityának. Ha az első párnál nem sikerült a lityának valakit elfognia, a második, harmadik stb. pár következett. Percesem párom vagy páros lilás játékként ismerték ÁnÁNDON. Ajáték menete a TOPONÁRI változathoz hasonló, csupán a fogót „tutus"-nak mondták, a vers pedig: „Perecsen párom, nincsen párom, Ezt a kettőt ide várom. Tutu!" A ITALÁBAN a fogó neve vércse, a játékosok a csirkék. A mondott vers szövege: „Csirkék, csirkék, gyertek elő!" PORROCSZENTKIRÁLYON hatos lilás ajáték neve. Ajáték menete: hatan kettesével összeálltak, fiúk, lányok. A két külső pár közötti távolság 15-20 lépés volt. Közepére állt a harmadik pár. Ök voltak a fogók. A bentlévők súgva megbeszélték egymással, hogy a kintlévő párok közül kihez szaladjanak, hogy megfogják. Ha sikerült, párban szerepet cseréltek. ITT A KETTŐ, HOL A HÁROM? VAGY ÜSD A HARMADIKAT! A játékban a párok kb. egy méter távolságba állnak fel egymástól körbe, egymás elé. Az eggyel jelölt gyerek menekül a kettő elöl, fél kör előnyt adva a menekülőnek. Közben egy gyerek beáll az egyik kiválasztott pár elé harmadiknak. Akkor a pár hátul álló tagjának el kell szaladnia, hogy a közben odaérő kettes el ne fogja. Ha eléri, fogó lesz. Igyekszik a futó gyorsan beállni ismét a pár elé harmadiknak, ekkor azonban a hátulsó fut el. Ez ismétlődik mindig. (Mike Gy. 1976:18. A játékot LÁBODON ma is játsszák.) Itt a kettő, hol a három ajáték neve KISBAJOMBAN annak a páros fogócskának, melyet a lábodi változathoz hasonlóan játszottak (Gönczi F. 1949:24.). Kettesével, fiúk-lányok - egymástól bizonyos távolságra - felálltak. Egyik párnál azonban három játékos állt fel. Egyjátékos volt a kergető. A körön álló párok folyamatosan azt mondogatták: „Itt a kettő, hol a három?" Eközben a kergető azt, aki harmadiknak állt be a párokhoz, kergette. A kergetett beállhatott bármelyik pár elé harmadiknak, de akkor a hátul levőnek futni kellett. Ha nem vette észre, hogy harmadik lett, vagy ha futás közben elfogták, ő lett a fogó. A hagyaték VESÉRŐL őriz játékleírást. Ajáték neve itt ugyanaz, a szereplők a következők: a párok körben állnak. Játszották vagy százan is. Középen a „mestör", a körön kívül a „ló". A mester kezében