Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

BEVEZETÉS

BEVEZETÉS Kétszáz éve annak, hogy a Magyar Hírmondó című folyóiratban megjelenik első dalszövegünk, mégpedig Somogyból (1792. I. : 640.)! A játék a „Somogy Vármegyei Dal" címet viseli, és „Kis-pillants, kis-pillants" kezdőszöveggel indul. Nem más ez, mint az általunk jól ismert „Ispiláng, ispiláng, ispilángi rózsa" játékdal első változata, amely főként megyénkben és Zala megyében található meg. Kölcsey figyelemfelhívásának köszönhetően ettől kezdve a gyermekjátékokat számon tartja az irodalom. Ám a múlt század hatvanas éveit megelőző időszakból dallamlejegyzést nem ismerünk (Színi K. 1865). A szöveg, a dallam és a játékcselekmény együttes leírása elsőként a múlt század hetvenes éveiben jelenik meg. A kezdeti, szórványos közléseket követően érdemleges gyűjtésre csupán 110 évvel ezelőtt került sor. Kiss Aron tanár az 1883. évi országos tanítógyűlésen avval a javaslattal lépett elő, hogy „a gyermekek játékai s ezek dallamai a haza minden vidékén összegyüjtendők". A felhívást tett követte, és 1885-1887 között nagyszabású gyermekjáték-gyűjtés indult meg az akkori Magyarország 48 vármegyéjének 214 munkatársával. Ilyen jelentős, nagy horderejű gyűjtés hazánkban sem azelőtt, sem azóta nem volt. Természetesen Somogy vármegye is jeleskedett a gyűjtőmunkában. Az 1891-ben megjelent hatalmas munka a magyar tanítóság dicséretére válik, és a Magyar gyermekjáték-gyűjtemény címet viseli. E viszonylag megkésett összefoglaló mű így is megelőzi nagy német és angol társait (Böhm, 1897; Gomme, 1894). A kötet félezer oldalon több ezer játékot közöl a Kárpátoktól az Aldunáig terjedő területről, a Dunántúlról és a Felvidékről, a Nagyalföldről és Erdélyből. Somogyot e kiadványban Bárány Gyula (Csurgó), Simon Ernő (Homokszentgyörgy), Bori Imre (Leile), Sturm György (Szentgáloskér), Baditcs Géza (Szilvásszentmárton), Mendrek János (Torvaj) gyűjtései képviselik. A beküldött anyag sokkal több volt; több kötetnyi írás, rajz, magyarázat, kotta, melynek csupán válogatása a gyűjtemény. Sajnos a publikálatlan anyagnak nyoma veszett, hasonlóan a Kiss Áron által jelzett nemzetiségi játékoknak is. Kiss Áron munkájának fő célja az volt, hogy az iskolákat gyermekjátékanyaggal ellássa. A közös munka előzménye az idegen áramlattal szembeni tiltakozás, az 1850 óta bevezetett osztrák tanítási rendszerrel való szembeszállás volt. (Az 1930-as évektől ismert „Flóri könyve", melyet tankönyvként használtak az oktatásban, és amely meséket, mondókákat, versikéket és játékokat tartalmazott.) „Könyvem csak gyűjtemény, s az egyes iskolafajták számára való pedagógiai feldolgozás az illető iskolafajták pedagógusaira maradt" - írja Előszavában. A gyűjteményben mondókákat, kiolvasókat, altatókat, jelentős számú énekes-táncos leányjátékot, valamint sportszerű népi játékot közöl. A szöveges játékok mellett ízelítőt ad a magyar népszokásokból is. Ötven évvel később jelent meg Lajos Árpád könyve (1940), amely teljes egészében népi gyermekjátékokat tartalmaz.