Szapu Magdolna: Karácsonyi ünnepkör. Adventtől vízkeresztig (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 2. Kaposvár, 1994)

Kottamelléklet

II. Dadó: I. Dadó: Uhu-hu-hu-hu-hú, most léptem a konyhába, konyhábu a szobába. Látom a tűz úgy ersogna-persogna, ha égne. No, ergye te csipás szemű szógáló, ugorj fel a héjba, hozzál azokból a megpenészlesedett oldalasokból, s ingáid meg ezeknek a szegény deres szakállú pásztoroknak. Hát arró a csicsergő-csacsorgó vén Kuridó öregapádru nem tunná valami hírt mondanyi? II. Dadó: — De láttam, nagy sietve hozta utánam a boros csobolóját, meg a deres szakállát. No, gyere be te öreg! Öreg pásztor — Uhu-hu-hu-hú, szöröncsés jó estét kívánok a házigazdának! Látom kedves fiaim, ti itt eszesznétek, iszasznátok, ha vóna mit. Erró' a vén koledó öregapátokru meg se emlékeztek? Mit nem nézek evvel a görcsös botommal kilencvenkilenc sallangszíjat, meg tarisznyát hasítok a hátatokbu! Dadó: — Engedj öreg! Öreg pásztor — Nem engedek, mer ha engedek, az öregbü semmi se lesz. Nem éz kedves fiaim, egy fertály kilencre jár, feküdjünk fel a vetett ágy tetejére! Énekelnek: Angyal: — Glória! Dadó: — Hallod-e pajtás, szól az angyal, született a kis Jézus Júda-Betlehembe! Öreg pásztor — Mit ámottá te legkisebbik idejű fiam? I. Dadó: — Hé, kedves öregapám, én igen szépet ámottam az éjcaka. Én akkora kolbászt láttam, hogy egyik végét a házigazda rágta, a másikat a keszthelyi kutyák!