Szapu Magdolna: Karácsonyi ünnepkör. Adventtől vízkeresztig (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 2. Kaposvár, 1994)

Kottamelléklet

18. A hidegben felmelegült szeplőtelen szűz Szíve-lelke, lángadozott, mint az izzó tűz. Meleg szíve, meleg lelke, meleg szűz karja, Mélyen aludt a kis Jézus, nyugodott rajta. 19. Ne siránkozz, ne szomorkodj drága szűzanya, Mert az Isten nem hagy minket a nagy pusztába! Vigasztalta Szent József is a Szűz Máriát, Csókolgatta karján tartott drága szent fiát. 20. Amint mentek, mendegélve beszélgetének, Dolgukról megfeledkeztek, megéhezének. Sem ételük, sem italuk, ó mit tegyenek, a pusztába ételt, italt, jaj, hol vegyenek? 21. Megláttak egy szántó-vető polgár földművest, Aki árpát, zabot, rozsot, búzát vet, kölest. Messziről a földműves őhozzájuk indul, A szamarán ülő Szűzanyához imígy szól: 22. Adjon az Isten jó napot mindnyájatoknak! Drága szép nő, hová viszed a szent magzatod? Te nem e földről való vagy, én azt úgy vélem, Magzatodban a Messiást, Jézust ismerem! 23. Akárhonnan, de messziről ti jöhettetek. Jól tudom, hogy a nagy útban megéheztetek. Adok nektek ételt-italt, mind áldottaknak, Szénát, zabot enni adok szamaratoknak. 24. A Szent Család elfogadta az ajánlatot, Szántó-vető földművesnél evett és ivott, fönt maradt örök emléke, jele e helynek, Az midőn szánt, ökreinek így szólt, Jézus segélj, haj! 25. Gyerünk, gyerünk és siessünk, ó, Szent Józsefem, Mert a szent magzat sírdogál szűz szent keblemen. Ne sírj, ne sírj Szent Józsefem, kisded Jézuskám, Már beértünk Egyiptomba, csak te nyugodjál! 26. A Szent Család midőn beért Egyiptomba, Nagy zűrzavar, lótás-futás lett a templomba. A pogány, bálvány Istenek földre hullottak, Összetörtek, összezúztak, összeomlottak. 27. Ó, te áldott kisded Jézus, igaz Messiás, Kit nekünk régen megjövendölt a szent írás! Testi, lelki ellenségtől ments meg bennünket, Holtunk után az egekbe vedd fel lelkünket!