Szapu Magdolna: Karácsonyi ünnepkör. Adventtől vízkeresztig (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 2. Kaposvár, 1994)
Karácsonyi ünnepkör
Szilveszter napja Szent Szilveszter pápa (314-335) ünnepe. December 31-ike a polgári év utolsó napja, az új esztendő vigíliája. E napot alkalmasnak tartották a jóslásokra. Az évzáró és évkezdő jóslások és babonák számtalan példája maradt fenn régi feljegyzésekben, kalendáriumokban. E csíziók nem csupán babonák, de a népi tapasztalat is megjelenik bennük. Az óév-búcsúztatás, óév-temetés szokása pedig országszerte ismert és a vidámság mögött bizony elhalvánviil egykori gonoszűző, bőségvarázsló, mágikus tartalma. Csurgón pogácsával jósoltak arra, hogy a családból ki hal meg a következő évben. Óév estéjén pogácsát sütöttek. Minden családtag kijelölt magának egy darabot, abba tyúk- vagy lúdtollat szúrt. Ha a pogácsa sütése közben a tolla is elégett a kemencében, az bizony rosszat jelentett. Újév napján tilos volt lefeküdni, aludni, mert ez egész évben betegségre utalt (Sz.sz.: M 194/B). Hogy a következő év szerencsés legyen, Újév napján csak férfi léphette át elsőként a ház küszöbét. A női látogatót be sem engedték (Torvaj, Sz.sz.: M 127/A). Csökölyben úgy tartották, hogy aki e napon pénzt ad ki a házból, annak az új esztendőben rengeteg kiadása lesz (Együdkézirat). Újév - Boldogasszony havának, januárnak első napja. Régi nevén kiskarácsony, Krisztus körülmetélésének ünnepe. A cselekmények jó része a már említett római újévig vezethető vissza. A rómaiak is e napon jót kívántak egymásnak az új esztendőben, amelyet ajándékkal viszonoztak (strena). Az újévi köszöntések lényege részben a kimondott szó varázserejébe vetett hit, a szerencsekívánás. A szöveget gyakran zajkeltés - gonoszűző cselekvés (kolompolás, ostorcsattogtatás) - kíséri, hiszen az évkezdet minden népnél szimbolikus, elválasztó és szerencsevarázsló. A föld termésére, a mezei munkára, a család életére égi áldást, bőséget kérnek. Az újév előestéjén tehát eltemetik az óévet és bizonyos cselekményekkel befolyásolni igyekeznek a jövő esztendőt. Gönczi Somogyból hoz példákat. (1937 : 239.) Az újévi verses köszöntők nemzetiségi s valláskülönbség nélkül csaknem minden faluban szokásosak a gyermekek között. A köszöntők jókívánatot fejeznek ki. Van köztük ősrégi, népies, de csaknem ugyanannyi a ponyvairodalmi termékekből való. Újévet annak előestéjén, a szilveszteri litánia után és az újév reggelén járnak köszönteni a hat-tizenkét éves fiúk. Néhol nagyon is korán, hajnali 3-5 órakor kezdik. Rendesen egyesével, kettesével, ritkábban négyen-öten járnak. Egyes helyeken házról-házra járnak, másutt csak a rokonokhoz, keresztszülőkhöz, közeli ismerősökhöz. Ha sorban járnak köszönteni, megkérdezik, hogy szabad-e. Ha nem engedik meg, kikiáltják, hogy: „Elmehettek!" Ha megengedik, azt válaszolják, hogy: „Szabad!" Ez utóbbi esetben a lakásba mennek s elkezdik:
