Szapu Magdolna: Karácsonyi ünnepkör. Adventtől vízkeresztig (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 2. Kaposvár, 1994)

Évkezdés - Állandó időpontú téli ünnepek, jeles napok

fát rendesen ott hagyják, ahova tették s ahol ültek rajta. Néhol a háziak beteszik a tyúkólba (Zala). Több helyen a fát a kotlós alá teszik, hogy a tojás fias legyen. A kotyolást, mint ízléstelen, bántóan trágár versezetű szokást, néhol az iskola vezetősége az iskolás gyermekeknek eltiltotta (Darány, Attala). E helyeken a mai gyermekek nem is tudják, hogy mi a kotyolás. Luca napján hajnalban a gyermekek kampós bottal vagy disznópörkölésnél használt bottal, de leginkább tányérbél szárával megkurkálják a tyúkokat az ólban, miközben ezeket mondják: „Tojjatok tiktyaim, tojjatok!" A gyermekek is gyakorolják azt a szokást, hogy cölöpöt kötnek a szomszéd ház ajtajának kilincsére. Aki reggel kijön a lakásból, a cölöpöt természetesen megrántja, annak az nem jelent jót: a legény nem nősül, a leány nem megy férjhez abban az esztendőben (Zala). Együd több kotyolószöveget is publikált (Együd Á. 1982 : 70., 1981 : 79., 1975 : 284-286., 1985 : 31.), ill. kotyolószöveget kottamelléklettel (Együd Á. 1975 : 474., 1981/4 : 81.) A kotyulásról megjegyzi többek közt, hogy a dallamok között igen régi recitatív előadású ének is található. Kotyolás Bájhóber Ferenc, 1907. Somogyzsitfa Somogyzsitfa, 1975.