Szapu Magdolna: Karácsonyi ünnepkör. Adventtől vízkeresztig (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 2. Kaposvár, 1994)

Évkezdés - Állandó időpontú téli ünnepek, jeles napok

génye, amilyen a legkorábban gyökeret eresztő hagyma neve volt. András napját ha megböjtölte a lány, és reggel, délben, este csupán egy-egy szem búzát evett egy pohár vízzel leöblítve, álmában megjelent majdani férje. (Sz.sz.: M 162/B) Felsőmocsoládon kartonpapírból hatágú csillagot vágtak ki, sarkaira fiúneveket írtak. Este lefekvéskor a párnát 77-szer megforgatták. A forgatás alatt tilos volt hangot adni vagy hallatni, különben meg kellett ismételni a forgatást. Majd a csillag egyik ágát behajtották, de csak másnap reggel nézték meg, hogy milyen név szerepel alatta. Ilyen nevü lesz a férje. (Leltári sz.: 79.17.2. , lásd részletesebben a Függelékben.) A téli időszak női társasmunkáinak legfontosabb alkalmai a fonók és a tollfosztók voltak. A fonás az őszi behordást követően farsang végéig tartott, kivéve a dologtiltó napokat (Luca, Borbála, karácsony, stb.) . A fonó az udvarlás, a szórakozás, a közös játék színtere volt, a párválasztás szempontjából is kiemelkedő jelentőségű. Az országban sokhelyütt a dramatikus játékoknak és a maszkos farsangi alakoskodásnak is teret adott. A tollfosztás szintén kalákamunka volt, és a fosztó mindenekelőtt a fonást tiltó napokon biztosított szórakozási lehetőséget. Dunántúlon a tollfosztó vette át a fonó szerepét (Tátrai Zs. 1990 : 217.) A téli esték elmaradhatatlan munkálatai voltak a somogyi puszták és falvak közösségi életében a fosztok és a fonók. Itt jó alkalom nyílt a mindennapi véleménycserére, a közügyek és magánügyek megvitatására, a fiatalok ismerkedésére, a nótázásra, a szórakozásra. Szerelmes és házasító dalok, tréfás játékok rendszeresen előkerültek egy-egy ilyen összejövetelen. (Együd Á. 1985 : 44.) Torvajon a fosztó végén a lányok énekszóval zárták az estét, ahol összeénekelték, összeregölték a párokat. A résztvevő lányok mindegyikének szeretőjét is kiénekelték. (Sz.sz.: M 127/A)