Szapu Magdolna: Karácsonyi ünnepkör. Adventtől vízkeresztig (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 2. Kaposvár, 1994)

Kottamelléklet

tudjátok, hogy tél az idő, fázik a tüdő, járnak a farkasok, azok a vén labancok, akik a nyájunkat mind széjjelzavarják? Jer, vice boksa, mind az akolba vagytok. Hát ti, szerelmes gyermekeim, megvagytok-é? (1. pásztor) Meg-meg apó, igyunk, együnk ami van. (Dadó) ...pajtás az én vörös tokaji boromnak párja nincs, ami nincs, mer a torkomat nem marja, mer nincs, de most már 9-10-re jár az óra, feküdjetek erre a puha ágyra. Mikor felébredtek: (1. pásztor) Hát te, pajtás, mit álmodta? (2. pásztor) Én azt álmodtam, hogy a házigazda egy penészes tíz forintost vágott a homlokomra. Hát te, pajtás, mit álmodtál? (1. pásztor) Én is álmodtam egyet, de olyan jót, hogy nagy darab sunkát akasztott a vállamra a házigazda. Hát keltsük fel a papát, hát az mit álmodott, hát az az öregebb? (Dadó) Hát emeljetek fel, kedves gyerekeim, hát lássátok, én má öreg vagyok, nem tudok olyan gyorsan felugrani, mint ahogy ti ugrótok fel. Hát, édes fiaim, a régi öregek ilyen bolondságokat nem szoktak ámodni. Én ámomba láttam egy kis pókot, az akkora vót, mint egy magyarbors. Mikor avval az icike-picike kis buzogányos furkósbotommal megvágtam, az elém tett három szabad királyi várost. De nem ám mint Pécs, vagy Pest, vagy London, hanem Debrecen, Szentlászló. Ezek az én szabad királyi városaim. De nem az, nem az kedves gyerekeim, hanem higgyünk az angyalba, egyben az Istenben. Vigyünk a kisdednek ajándékot. Én viszek egy báránt eleve. (1. pásztor) Én egy karika sajtot. (2. pásztor) Én viszem a ringyes-rongyos üngöcskémet.