Darabos Zsuzsanna szerk.: Karmazsin király udvarában (1990)

A szúnyog, a béka és a gólya

A szúnyog, a béka és a gólya Egyszer volt, hol nem volt, volt egy nagyon jó szívű béka. Annak a békának volt egy bélelt meleg házikója. Vidáman élt a kis béka és nem volt neki semmi gondja-baja. Egyszer amikor a béka a mezőn napozott, odament hozzá a gólya és szóba elegyedtek: - Szervusz, béka koma! - köszönt a gólya. - Szervusz, gólya koma! - köszönt vissza a béka. - Már mindenütt kerestelek. Hol csavarogsz te mindig? - Én a víz alatt vagy a házamban vagyok - felelt vissza a béka. - De különben is miért kerestél engem? - Azért mert szeretném megkérdezni, hogy odaköltözhetek-e hozzád? Ha azt mondod, hogy nem, akkor rögtön bekaplak. - Jó, jó. Gyere csak, odafogadlak - felelt a béka. Örült is, hogy most már lesz kivel elbeszélgetnie. A kis békácska felajánlotta, hogy készít egy kis harapnivalót. így telt el néhány nap. Teltek-múltak a napok. Békében éldegéltek, míg a tél beálltával meg nem jött a kis szúnyog. Kereste a házigazdát: - Szervusz, béka koma! - Szervusz, szúnyog koma! - Már mindenütt kerestelek, hol csavarogsz te mindig? - En a víz alatt vagy a házamban. A gólyával beszélgetek. - De különben is, miért keresel engem? - Azért, mert szeretném megkérdezni, hogy odaköltözhetek-e hozzád? Ha azt mondod, hogy nem, akkor megcsíplek. - Jó, jó, de itt van ám a gólya is. A szúnyog is odaköltözött. Most már hárman laktak a házban. Egyszer a béka felajánlotta, hogy ő fog főzni hármójukra. Amikor asztalhoz ültek, azt mondta a szúnyog az ételre: - Béka, béka, de ehetetlen a főztöd! A béka úgy megharagudott a szúnyogra, hogy rögtön bekapta. Megint ketten lettek. Éltek-éldegéltek vidáman, míg a gólya azt